Az előző bejegyzés óta voltam
otthon a karácsonyi időszakban és Bukarestre is ellátogattam. Izgalmas napok állnak
mögöttem.
Dec.20-jan.4 - Magyarországon
20-án az éjszakai vonattal jöttem
haza, amit eléggé megbántam, mert nem tudtam aludni a vonaton. A karácsony két
napját Budapesten töltöttük rokonoknál, aztán a barátommal néztük meg a Diótörő
balettet az Erkel Ferenc Színházban, ami csodálatos élmény volt. Utána a
barátomnál töltöttem az ő falujában az időt, csendesen közösen
szilvesztereztünk 😊
Szuper volt! 3-án még találkoztam barátokkal, de 4-én szombaton várt rám egy
14,5 órás, nagyon hosszú út. Az első tíz óra még elég gyorsan elment, de a
maradékot már nehezen viseltem.
Csendes napok
Nagyon megviselt, hogy elkellett
jönni újra otthonról, a barátaimtól és a barátomtól. Amikor először jöttem el,
nem volt honvágyam, most viszont hetekig szenvedtem a rosszkedvtől és nehezen
találtam vissza a korábban már megszokott teendőimbe. Rossz volt. Úgyhogy ha
nem feltétlenül muszáj, nem fogok hazamenni újra a projekt végéig, hogy ezt
elkerüljem.
Bukarest jan. 17-19, városnézés
Mivel az Érkezés utáni tréningen
kötelező részt venni, amihez a jegyet is állják, kihasználtam az alkalmat és
már pénteken elutaztam a román fővárosba, hogy szétnézzek a saját tempómban és érdeklődési
körömnek megfelelően. Foglaltam szállást egy hostelben, mint kiderült nem a
legjobb környéken, de legalább közel a belvároshoz és olcsón. Pénteken a 3:47-es
vonattal indultam, sikerült négy órát aludni, bár az izgatottságtól már kicsivel
éjfél előtt felébredtem. Megváltozott az utazási időhöz való kapcsolatom egy
négy és félórás út most már a nem hosszú kategóriába tartozik.
 |
| Falumúzeum |
 |
| Zambaccian Múzeum |
A Gara de Nord pályaudvarra
érkeztem, ahol vettem is egy egyhetes buszbérletet, amivel korlátlanul
utazhattam a buszvonalakon (a metró egy külön társaság oda nem érvényes). Egy
nagyon kedves fiatalember segített megtalálni a buszmegállót ahonnan indult a buszom
a Falumúzeumba. Ezt választottam első úticélnak és helyesen tettem. Majdnem
három órát bóklásztam az egy az egyben ide áttelepített épületek között, legjobban
a vízi és szélmalmok nyűgöztek le. A múzeum tele volt cicákkal, vicces volt,
amikor beengedett egy hölgy az egyik házba és vagy öt macska azonnal beslisszolt,
hogy aztán sokáig tartott mire ki tudta hessegetni őket onnan. Egy thai
étteremben ebédeltem mérsékelten finom ebédet, de legalább drágán. A Zambaccian Múzeum 19-20. századi gyűjteményével szintén jóválasztásnak bizonyult. Mivel fáradt
voltam, ezután már csak a szállásomra akartam eljutni, ami egy másfél órás
kálvária lett, mert várni kellett, rossz irányba indultam el a busszal, leszálltam,
megint várni kellett, átszállás, jehováktól kértem útba igazitás, mire odaértem
elment a buszom, várni kellett… A szállásom egy kicsi szoba három emeletes ággyal,
enyém egy alsó lett. Négy pasi volt a szobatársam, és öngyulladás állapotát idéző
meleg volt a szobában éjszaka. Nem baj túl éltem és még aludni is tudtam.
 |
| Biserica Crețulescu |
 |
| Cărturești Könyvesbolt |
Szombaton, 18-án kihasználtam,
hogy nem kell a hátizsákom cipelni és elindultam megnézni az Óvárost. Az Egyetem
metrómegállóig eljutottam simán, de utána pont a másik irányba mentem, mint
ahogy akartam, ennek hála találtam egy nagyon szép kis 18. századi brankoveánus
templomot, aminek rácsodálkoztam a festett falaira. Miután kávéztam a közelében
egyet, már tényleg sikerült a helyes irányba mennem, és egy rejtett belső
udvarban egy templomot megnézni. Elég fura volt, hogy a kapualjban bemenve, körülvéve
szorosan bérházakkal egy templom áll. A legkorábbi templomukkal azért nem
bántak el így az Óvárosban. Az épületek tetszettek, de az erőszakosan invitáló
hölgyek az éttermek előtt annyira nem. Találtam egy levesezős helyett, ahol
csodás ráduly levest ettem (a következő nap is ugyanide jöttem vissza enni). Voltam
egy nagyon híres könyvesboltban, ami gyönyörű volt belülről. A Parlamentet
láttam távolról, hatalmas épület.
 |
| Giccs Múzeum |
Vasárnap, már csomagokkal
felszerelkezve először egy katolikus templomot néztem meg, utána pedig a Művészeti
gyűjtemények múzeuma nevű helyre sétáltam el, két órát nézelődtem benne, aztán
irány megint az Óváros. A Giccs Múzeum lenyűgözött, az egyik fénypontja volt a
nézelődéseimnek. A felfukszozott Dávid szobor az aranyszínre festett férfiasságával,
ami szerencsét hoz, a rikító színű falvédők és a világító szentképek, műanyaggyümölcsök
és az egész hangulata igazán megérte azt a 20 lejt, amibe került a belépő 😊 Ajánlom, hozzá lehet érni a legtöbb
dologhoz, megnézni és ez különleges a múzeumoknál. A Micul Paris, azaz kicsi
Párizs Múzeum volt a következő, ami elkápráztatott. Egy lakás két világháború
közötti nagypolgári hangulatot felidéző bútorokkal, ruhákkal, fényképekkel és
rengeteg aprósággal. Nagy örömmel nézelődtem el ott. Ezután már a hotelba
mentem, ahol megkapva a szobakulcsomat örömmel pihentem le egy kicsit, amíg eljött
a vacsoraidő, hogy találkozzam a többiekkel, akikkel a következő napokat töltöm
majd. |
| Művészeti Gyűjtemények Múzeuma |
Összeségében
Bukarest nem egy szép hely.
Vannak szép helyek benne, de összeségben mégiscsak a bérházai egyhangúsága és szürkesége
a jellemzőbb. Viszont a picike Óváros, a múzeumok, a falumúzeum, tehát minden,
amit én kimerítettem ebből a főváros levesből, az tetszett. Elégedett vagyok,
úgy érzem, amit megakartam nézni belőle azt sikerült is megnéznem.
