Mi a helyzet Romániában?
Romániában közel 800 beteg van, 87.000
felett az otthoni karanténba rendelt ember, 5556-an vannak karanténban. Hozzá
pedig 03.25-e szerdától, tehát mától kezdve napközben is kijárási tilalom van.
Kaptunk egy rakat román nyelvű hivatalos nyomtatványt, hogyha ki kell menni
boltba, gyógyszertárba vagy ebédért a papiros meg a személyink, meg a
Care2Travel id card legyen nálunk, ha igazoltatnának. Elég ijesztő.
Jeff, az amerikai önkéntesünk
magára vállalta, hogy eljár az ebédért és mindenkinek elhozza. Úgy döntöttem,
hogy mivel hetente bevásárolnak nekünk, ha kell valami felírom a bevásárló
listára és odaírom, hogy vegyék meg nekem, mert külön kifizetem (ha „luxus”
termék). Egyébként meg megállom, nem megyek boltba. Így egyáltalán nem kell
kimennem az utcára. Ha nagyon levegőzni szeretnék kimehetek az udvarra. Van egy
kis kertje a Care2Travelnek, ha jobb idő lesz, ott is lehet munkálkodni (eddig
még sose tűnt vonzó opciónak a kertészkedés, meg tavaszi kerti munkák, de
meglepő dolgokat hoz elő a járvány).
Szombaton gyönyörű idő volt,
nem bírtam ki, kimentem sétálni akkor, azzal az ürüggyel, hogy kávét veszek.
Természetesen zárva volt a kávézó, viszont útközben összefutottam Margittal a
mentorommal, ami elég nagy csoda, mert hetente jár be egyszer vásárolni, de
akkor is csak jön megy. Kb három méterre álltunk egymástól, úgy beszélgettünk
egy 10 percet. Örültem ennek a véletlen találkozásnak. De amúgy nagyon
bosszankodtam, hogy tele az utca emberekkel, és hogy csinálni kellene ezzel
valamit. Hát csináltak…
A 65 éven felüliek egyáltalán nem
mehetnek el otthonról. Mindenki más bevásárolni, gyógyszerért, orvoshoz, vagy
családtagot, idősről gondoskodni, meg ami a fő indok, hogy munkába mehet csak. Rendőröket
és katonákat vetnek majd be az ellenőrzéshez. A házi karantént elektromos
nyomkövetővel ellenőrzik. Biztos vagyok, hogy nem mind a 80 ezer házi
karanténost, annyi nyomkövető tuti, hogy nincs a raktárban. Gondolom a
problémás eseteket, akik szerint jó ötlet lelógni a boltba.
Mivel foglalkozom?
Megnyílt a Szaktárs szakirodalom
adatbázis, ahonnan több könyvet is kinéztem, a 1873-1927 közötti
bordélyvilágról olvasok egy albumot épp, ami nagyon tetszik. Ezzel párhuzamosan
belekezdtem egy spanyol ünnepekről szólóba, de még van 10-15 mindenképpen
olvasós könyv, aminek ebbe az ingyenes 30 napos időszakba jó lenne beférnie. Szombaton
kaptam kölcsön három könyvet, egy nagyon kedves erdélyi ismerősömtől. Ide biciklizett,
a kapu előtt vártam, és egy kicsit beszélgettünk tisztes távolból. Aztán van
még több könyv, amit párhuzamosan olvasok. Befejeztem a nagy sci-fi klasszikus
Asimov Én a robot novelláskötetét. Alapvetően nem szoktam sok novellát olvasni,
de ez tetszett. Most egy másik sci-fi gyűjteményt is olvasok, ahol az egyik
novella egyértelműen az Avatár film ihletője volt. 194 könyvet olvastam eddig
az évben, nagy részük gyerekkönyv volt. Idén már márciusra megdőlt az könyvolvasásszám
rekordom.
Emellett színeztem, ma lett kész
egy tengericsikós színezésem, ami szép aprólékos munka volt. Nagyon sokakkal
kezdtem vagy épp folytattam az online beszélgetést, olyanokkal is, akik már
hosszú ideje nem kommunikáltam. Közben a berlini filharmónikusok koncertfelvételeit
hallgatom, komoly zenét, Dvorákot, Gershwint, Csajkovszkijt új felfedezett Camille
Saint-Saëns, neki megkerestem zenéjét youtuben is, hogy visszataláljak hozzá,
amikor már nincs az ingyenesség. Végighallgattam Gershwin: Porgy és Bessjét,
ami 3 és fél órás. Megnéztem egy dokumentumfilmet a Táborfalvi lő és
gyakorlótér állatvilágáról, egyet abból a három magyar dokumentumfilmből, amit ingyenessé
tettek nemrég. Vasárnap cirkuszközvetítést néztem.
Az otthoniakkal is beszélek
rendszeresen.
A híreket követem, de időlimittel
és inkább a világstatisztikát, mint a cikkeket. A statisztika gyorsabban
frissül. A hírportálra való fellépés előtt nagy levegőt kell venni, mintha
lemerülnék a víz alá. Néha jobb lenne egyáltalán nem olvasni híreket. Mert vannak
felkavaró hírek a koronavíruson túl is, amik feldühítenek és lelomboznak. Bár
néha van valami szép vagy szívetmelengető elveszik a szomorú és negatív dolgok tengerében.
Aztán a barátommal sokat
videócsetelek. Nemrég volt az évfordulónk. Ha nincs a járvány, másfél hetet
töltött volna el velem közösen. Így viszont nem tudott jönni és amíg vége nincs
az egésznek nem is tud jönni. Fizikailag sem, nemcsak a veszély miatt, mert le
vannak zárva a határok.
Mi a helyzet velem?
Taknyos vagyok és kezdődő torokgyulladásom
van, de majd elmúlik, ebben a változó időben szedhettem össze. Lázam nincs és fáradékony
sem lettem, úgyhogy nem aggódom miatta. Lelkileg nagyjából rendben vagyok. Amikor
ki kellett mennem hétfőn ebédért akkor mondjuk pont nem, mert pánikroham
kerülgetett. Az a nehezen levegőtkapós fajta. Menetközben végig beszéltem a
barátommal, aki próbált nyugtatni és valamennyire sikerült is neki. Azóta egy
panaszszó nélkül vagyok bent és örülök, hogy nem kell elhagynom a házat. A lakásban
biztonságban érzem magam, ami lehet, hogy illúzió, de megnyugtató illúzió.
Lefoglalom magam a
tevékenységekkel, rengeteg lehetőséget nyújt az online világ. A szorongás, néha
rám tör, de az időnagyobb részében elvagyok.