Az élet értelmei

 Figyelmeztetés: Filozofikus bejegyzés következik :) 

 

Sok minden összejött, ami segített letisztázni a gondolataimat. Nincs annyi pörgés, ami elvonná a figyelmem. Aztán még például: A világjárvány, az önkéntesség, az Urban Eve blog Ennél zöldebb tanfolyamja, a reggeli és esti meditatív nyújtásaim, amikor mindenféle emlékek jönnek fel és ellazulok, Anthony De Mello: Abszurd egypercesek könyve, a tegnapi csíksomlyói kirándulás, ima a kegyszobor előtt, nézni a Kissomlyó oldalában a csíki tájat. Aztán más könyvek is, amiket olvastam, a naplóírás, a reggeli készítés közbeni rádöbbenés a saját életem végességére, hogy minden változik és akkor most ez mit jelent ténylegesen. De benne vannak a gondolatsorban az életem eddigi eseményei, tapasztalatai, érzései is. 

A naplómban összegeztem, hogy mit tartok az élet értelmének. Nem mintha ebben meg lehetne nyugodni, hogy szuper megvan és most már mindig ugyanez lesz nekem az élet értelme. Mert nem.

Először is mi a keret? Nincsen állandó és változatlan a földi életben. Változom a tapasztalásokkal, nem leszek ugyanaz az ember 40, 60, 80 évesen mint most. Máshogy fogok gondolkodni. Az életem véges, a szeretteimé is, minden épített dolog elpusztul egyszer, a Nap is kifog hunyni hosszú távon. A Földön nincs örökké, sem tökéletes. Épp ezért a maximalizmus is felesleges, mert elérhetetlenné teszi a megelégedést.

Akkor mim van? Van egy véges életem, mindig változó körülményekkel. Az élet értékes. Azért vagyok a Földön, hogy önazonosan éljem a napjaimat. Ez azt jelenti, hogy megélem a kapcsolatokat, felfedezem a világot (a belsőt és a külsőt is) élményeket gyűjtök, tanulok, időt szánok magamra, a szeretteimre, a hobbijaimra. Most önkéntes vagyok, aki olyan munkát végezhet, amivel szellemi értéket teremt, de az a célom, hogy később is olyan munkám lehessen, amivel értéket teremtek, de az a minimum várakozás, hogy ne rossz érzéssel menjek dolgozni. A hétköznapjaim úgy élem meg, hogy megtalálom benne a szépet és jól érzem magam benne. És ezek az egyszerű napok ki fogják adni, hogy az életem végén azt mondhassam, ez egy jó élet volt. Az örömöt keresni kell, mert hiába vesz körül a világ legszebb tája, látod a legszebb épületeket, ízleled a finom ételeket, ha nem veszed észre mi van körülötted, nem éled meg. Az értékeim szerint élem az életem. Megbecsülöm a szeretteim, mert nem lesznek mindig itt nekem.

Mi az élmény? Vajon csak az, hogy láttam Firenzét? Nem hiszem. Élmény a pocsolyába hulló esőcsepp keltette fodor, a virágok, a tavasz-illat, a madárcsicsergés, a kényelmes ágy, a kávém íze, a puha selymes takaróm, a frissítő zuhany…

Az örömökben mértéket kell találni. Például szeretem a mályvacukrot. Ha négy-öt darabot eszek meg egyszerre az jó és finom. Ha viszont mind a háromszáz grammot felfalom, akkor megfájdul tőle a hasam és hányingerem lesz (tapasztalat).

Van még egy fontos vetület. Van a bizonytalankodó kereső hitem. A hit abban, hogy van túlvilág, ami örökkévaló és tökéletes, de amit nem érthetek meg, mert a Földön ez nem megtapasztalható. Az hogy Isten gyermeke vagyok, egyedi és megismételhetetlen, és ha senki más nem szeretne (ami nincs így szerencsére) Isten akkor is szeretne engem.

Az életnek nincs egy értelme. És az se változatlan hogy mi az értelme nekem. Változhat az idővel, ahogy változom. Az embereknek más-más lehet, hogy ők mit tartanak annak értékeik és fontosság sorrendjük szerint. És mindenkinek magának kell rájönnie és megkeresni a saját válaszait.

Már látni a végét...

Ezek tengeri sünök egy barátnőmtől kapott kedvenc színezőmből. Mert segít ellazulni :)

Már látni a végét

No sajnos még nem a járvány végét, hanem csak a kijárási tilalom végét. Ami inkább csak korlátozás annyi extrával, hogyha bárhova menni akarsz, akkor ki kell tölteni hozzá egy nyomtatott papírt, hogy honnan jössz, hova akarsz menni, meg minek. Felsorolt okokból lehet csak útra kelni. Ez az én esetemben a három percnyire lévő boltot jelenti, vagy az áprilisi szégyenletes összesen 4 km-nyi mozgás utána májusban a parkba kijárást „egészségügyi sétára”. 

A kijárási tilalom és hatása a mozgásomra

Itt nagy hasznát veszem annak a képességemnek, hogy megtanultam járás közben olvasni. A napi mozgás igényemet a parkkör teszi ki, most már megerősödve ez akár 2 km-nyi sétát is jelentett, azaz három parkkört. Illetve a parkon belüli mászkálást, mert azért sokkal szebb a fák között a zöldben kacskaringózni.

De mit csinálunk a home office alatt?

Két videót készítettünk el, a harmadikhoz felvettük, ami kell és a szerkesztés van hátra. Közben az előző két videóhoz lett feladatlap, és Kahoot játék is. A feladatlap nekem jelent kihívást, mivel én javítom őket, eddig 35 érkezett be. Örülnék, ha csak annyit kellene írnom, hogy „gratulálok, minden válaszod helyes” de szinte mindben lett javítanivaló. Emellett a facebook oldalunkra Francesco cikkeket keres és napi kettőt megoszt, Davide pedig upcycling projekteket készít, ami aztán vagy megüti a mércét és akkor kikerül a blogunkra, vagy ha nem, akkor nem. Néha egészen jó dolgok kerülnek ki a keze alól.

Az étterem, ahonnan hozzuk hétközben az ebédünket továbbra is nyitva van, általában Jeff (néha Francesco) elmegy az ebédünkért és dobozban hazaszállítja. Helyben nem lehet fogyasztani semmit. A takarítóhölgy mivel idős és nem is a városban lakik most nem jár, úgyhogy munkamegosztás van, pl. a szemetet én viszem le a lánykonyhában, a komposztot meg Francesco.

Mit csinálok a szabadidőmben?

Tavasz van, Központi Park

Olvasok. Rengeteget, mert bőven vannak talált könyveim és befejeztem minden könyvtári könyvet. Aztán vannak a reggeli és esti meditatív nyújtásaim természet hangokra, mint a madárcsicsergés vagy vízcsobogás. Kellemes napindító és napzáró tevékenység. Miközben Book haul videókat nézek, azaz, hogy egy-egy videóblogger milyen könyveket vett meg színezni szoktam. Megcsináltam nagyjából egy online tanfolyamot, de sajnos nem végig pedig érdekes volt. Sokat használom a moly.hu-t, egyre jobban a közösség részévé válok, hozzászólok a dolgokhoz és posztolok is, amit ott karcoknak hívnak. Meg elkészült a moly.hu online folyóiratába a rovatom. Határontúli magyar irodalom témában gyűjtöm a tagok tartalmait, amihez átvezető szövegeket írok. Még novemberben jött a felkérés, azóta ez a harmadik rovatom, mert kéthavonta jelenik meg. Cserébe pro tagságot kapok, egyébként önkéntes munka, de élvezem, úgyhogy lehet, hogy a hazamenetelem után is folytatni fogom. Még akkor is, ha igazából én se olvasok túlzottan határontúli irodalmat, ettől függetlenül utána tudok nézni és a későbbiekben akár olvasássá is válhat a megszerzett tudás. Ebben a hónapban a felvidéki írókról írtam a csehszlovák időkben.

Konyhai kreativkodás

Néha próbálkozom főzéssel is. Kreatívan állok hozzá, nem zavartatom magamat holmi receptekkel. Vagyis néha van ilyen kedvem, azért többnyire csak követek valamilyen receptet. Ez itt maradék roston csirkemellből, tejszínből és sajtból készült. Illetve a paradicsomot krémsajttal töltöttem, spenótot raktam bele, és sajttal szórtam meg a tetejét. A paradicsom nem lett túl finom, viszont a tejszíns-sajtos-csirkemellel már kísérleteztem másodjára is, mert finom lett. Még kell rajta tökéletesíteni, de azt hiszem ez a saját recepteknek a születési módja :) 

A naplóm <3

Szoktam naplót írni. Elég sokat, mert kikapcsol és segít rendezni a gondolataimat, és szórakoztat is. Meg talán egy kicsit grafomán is vagyok. Szeretek írni. 

Borsodi Molyklub Online Találkozó

Akkor most májusban indultak a parkbani sétáim. Az online világban tartom a kapcsolatot a barátaimmal. Két barátnőmmel filmklubot indítottunk, közösen választunk filmeket (meséket) megnézzük aztán beszélgetünk róla. Borsodi Molyklub alkalom is volt kétszer, aminek örültem, mert egyébként nem tudtam volna részt venni rajtuk.

Meg videocsetelek rengeteget a barátommal. Már 5 hónapja nem találkoztunk, amit néha nehezen viselek, de jó, mert mindig találunk közös témát, nem távolodtunk el egymástól. Persze hiányzik és várjuk már, hogy tudjuk egymást látni.

Anyukám is jönne már látogatóba, de amíg a határátlépést 14 napnyi karantén követi, addig persze nem jöhet.