Lezárás

2020. augusztus 20-án hazaindultam az éjszakai vonattal és 21-én haza is értem. Na jó egy kicsit pörgessünk vissza az időben. 17-én lett vége a projektnek ez hétfőre esett. Előtte vasárnap volt egy búcsúzós vacsora, ahová eljöttek a mentorok és a Care2Travel dolgozói, kaptunk oklevelet és bögrét a saját mosolygó fejünkkel (amit a teázáshoz szoktam használni). Megható volt.

 

Igen, ez egy nagyszerű időszak volt az életemben, de nem tarthatott örökké. Már hiányzott a családom és a barátaim, 8 hónapig nem találkoztam velük. Rengeteg élménnyel lettem gazdagabb, magamat is jobban megismertem. Voltak kihívások, de jól vettem az akadályokat, és rendkívüli módon megszerettem Erdélyt! Hiányzik Csíkszereda és az ottani emberek. Mindenképpen szeretnék visszamenni még oda. Többekkel tartom online a kapcsolatot.

 

A hazaút előtt megcsináltam a két PCR tesztet és a negatív eredmények birtokában gond nélkül átjutottam a határon. Sok csomagom volt, de Budapesten két barátnőm segített átszállni a Miskolcra tartó vonatra, Miskolcon pedig az öcsém feljött a vonatra és segített leszállni. Taxival tettünk meg az utolsó szakaszt hazáig. Több mint száz könyvet kellett visszavinnem a könyvszekrénybe, hogy haza tudjak jönni van, amitől fájó szívvel búcsúztam, de egyszerűen nem tudtam volna hazahozni mindent. Két nagy szatyor könyv így is maradt.

 

Hazaút után

 

Októberben kezdtem el munkát keresni, Miskolcon. Szűkösek voltak a lehetőségek, így egy telefonos munkát próbáltam meg. Van már három évnyi tapasztalatom ügyfélszolgálatos munkában. Felvettek, november 9-én írtam alá a szerződést, jelenleg tart a betanítás egy hónapos időszaka.

 

A környezetvédelem nem elsődleges az életemben jelenleg, de igyekszem a tanultakat hasznosítani, például szelektíven gyűjteni a szemetet. Ha lesz szemétszedési akció a jövőben biztosan becsatlakozom. Nem lehet most közösségi programokat szervezni, online pedig nem lenne igazi egy előadást megtartani. Semmiképp nem akarom, hogy veszendőbe menjen a sok dolog, amit megtanultam a környezetről. Nem is olyan nagy baj, hogy lesz ideje érni bennem a tudásnak.

 

Úgy érzem sikerült visszarázódni a hétköznapi életemben. Ez nem egy normális év, de találtam egy ritmust, ami segít menedzselni az életem, és amivel nem aggódom túl a napjaimat.

 

Az önkéntességemnek vége, az életem folytatódik. Egy álmom vált valóra ezzel az időszakkal. Boldog vagyok, hogy sikerült. Vágjatok ti is bele bátran. Az ESC csodás lehetőség erre. Egy jó tanács: Ha kétszer is szeretnétek menni elsőre egy maximum 2 hónapos projekteket válasszatok, és másodjára mondjuk egy 10 hónaposat. Hosszú projekt után nem lehet rövid projektre menni. Sok sikert nektek és sok kalandot! Még egy fontos dolog: Legyetek tudatosak, tájékozódjatok, és bármilyen apró változás összeadódva sokat számít. Sziasztok!

ABC - Önkéntesség verzó

 

Hogy milyen is az önkéntesség? Az ABC segített összeszedni néhány jellemzőjét.

 

A, - Angol

Á - Álom

B - Barátság

C - Cél

Cs - Cselekvés

D - Döntés

E – Európai Unió

É - Érdekes

F - Fejlődés

G - Gőzerővel

Gy - Gyerekek

H – Hat óra naponta

I - Izgalmas

J - Jelentős

K – Kaland

L – Látásmód formáló

M - Menő

N – Nem formális tanulás

Ny – Nyelvtanulás

O - Országjárás

Ö - Önkéntesség

P – Próba

R - Románia

S - Segítség

Sz - Szolidaritás

T - Tudás

U - Utazás

Ú - Újdonság

Ü - Ügy

V - Vidámság

Z – Zero waste

Zs - Zsebpénz

Csíkszeredai szatyorkölcsönző

A Care2Travel a Csíkszeredai Polgármesteri Hivatalának pályázatán nyert a „Care2Traval egy tisztább Csíkszeredáért” projekttel. Ennek lényege egy szatyorkölcsönző népszerűsítő program, hogy a műanyagszatyor fogyasztást csökkentsük. Ez a kezdeményezés korábban is létezett már a városban, a Zero Waste Csíkszereda facebook csoport oszlopos tagja Csukás Emese indította el a piacon.

Három alkalommal tartottuk meg az akciót az Erőss Zsolt Sportcsarnoknál lévő zöldségpiacon. 130 darab textilszatyorral és 100 papírzacskóval indultunk neki, és más figyelemfelkeltő anyagokkal. Kb. 80 textiltáskát osztottunk ki, a papírzacskó készletünk teljesen elfogyott A kezdeményezés célja az, hogy felhívjuk a figyelmet, hogy a textilszatyor használatával kiváltható a műanyagszatyrok használata, ezzel a környezetünknek segítségére vagyunk. Rengeteg műanyag hulladék keletkezik, amelynek egy jelentős része zacskókból áll. Pár órányi használat után a kukában végzi, de több száz évig velünk marad. E szemétbekerülő zacskóknak egy részét meg lehet előzni, ha magunknál tartunk textilből készültet, akár minden táskánkban, hogyha hirtelen jut eszünkbe a bevásárlás, ne kelljen műanyagot venni.  

Azokon szerettünk volna a programmal segíteni, akik elfelejtettek táskát hozni magukkal, átadáskor felhívtuk a figyelmet, hogy kölcsönzésről van szó, ösztönözve arra, hogy legközelebb már saját szatyorral érkezzenek. A szatyorkölcsönző később is a helyiek szolgálatában áll majd. A visszahozás és a kölcsönzés helye az egyik árus előtti kartondoboz, ahová figyelemfelkeltő felirattal három nyelven (magyar, román, angol) írtuk ki a szatyorkölcsönzés lehetőségét.

Az akció keretén belül egy standdal álltunk ki, változó létszámmal. Én Magyarországról, Francesco Olaszországból jöttünk, és három helyi lány és egy fiú is besegített, cserélődött, hogy épp ki volt jelen. Az emberek elsőre bizalmatlanok voltak, azt hitték eladni szeretnénk nekik valamit, de elmagyarázva mit szeretnénk a legtöbb esetben nyitottak lettek a programra. A papírzacskókba pakolták a vásárolni kívánt árut, és textilzsákkal vitték haza. Volt részünk elutasításban is, de több volt azok száma, akik megszólítva belementek.

Az akcióról újság és webes cikk készült, a rádióban is bemondásra került a lehetőség. Sikeresnek könyveljük el, de még hátra van egy utóellenőrzés megnézni, hogy mennyi szatyor került vissza a kölcsönző kartondobozunkba. Remélem, hogy hosszabb távon is sikerként lehet majd elkönyvelni, használni fogják a kölcsönzőt, ha épp otthon marad véletlenül a saját szatyor. Szemléletformálásra van szükség, az élményre, hogy ilyen módon is megoldható a szállítás. Hogy ne a műanyag legyen az automatizmus és egyetlen elképzelhető lehetőség számukra.

 

 

Lassan itt a búcsú ideje

Romániában napi 1300 körüli új eset van. Ha Magyarországra akarsz utazni, akkor 5 napon belül két negatív PCR tesztet kell végeztetned, de azért 48 óra teljen el a két teszt között. Ha ezt nem mutatod fel a határon, akkor karantén, ahonnan szintén tesztekkel szabadulhatsz. Csak épp, ha nekem karanténba kell mennem, akkor bizony a család másik 4 tagjának is karantén lesz. Köszi ebből a családom nem kér, inkább megtámogatnak a közel 50 ezer forintnyi (600 lej) összeggel a teszt árával. Azért ez mindenképpen jó biznisz.

A másik probléma a csomagkérdés. Próbálok szerezni fuvart a csomagjaimnak, mert olyan mennyiség összegyűlt, hogy nem bírnám el (pl. 32 kg-nyi könyv, de ebben már benne vannak a vett naplók, otthonról hozott, vett és talált könyvek, nem csak nekem, hanem a barátomnak és egy barátnőmnek is, és ez már a szelektált változat!). Most van egy kecsegtető ajánlat, ami lehet, hogy megvalósul, de összegről még nem volt szó.

Vasárnap kapni fogok egy szobatársat, egy svájci 17 éves lányt, aki nyári táboroztatni jön. Nem tudom, hogy lesz-e tábor, erről nincs hírem, de a lány jön, úgyhogy nem lesz meg az egyedüllét luxusa. Hogy végképp ne legyek magányos, még másik 4 lány is jön, nekik ESC projektjük van, 2 belga és 2 német lány. Már egészen átálltam az elmúlt 2-3 hónapban, hogy egyedül birtoklom a lánylakrészt, át kell állnom szociális üzemmódban. Annyi extra van még, hogy a szobám ezenfelül közlekedési átjáró is lesz, mivel a konyhát újítják (jó ideig nem volt padlója se, de határozottan halad az ügy) és így itt tudnak közlekedni. Az 1 hetes felújítás talán másfél hónapja tart (nem tudom pontosan, de úgy érzem már egy örökkévalóság óta).

Utazások

Szabadságon vagyok összesen 10 napot. Voltam Parajdon, ahol Lepkeházat néztünk, Strandoltam egyet a bányából származó sós vízben (nem volt túl kelleme utána a sóraszta haj). Egy kedves helyi hölgy megvendégelt minket, és még a sósziklákhoz is kinéztünk. Összességében tetszett.

Hargitafürdőre a mentorom vitt ki, 1300 méter magasan van a település, amit először némi szédüléssel éreztem meg, amit  a kávé elmulasztott. Van ott egy víkend házuk, ott sütöttünk húst kinti kemencében megismerkedtem a  szüleivel és a férjével is. Szuper nap volt. A hazajövetel után meg E.-vel zoknibabát készítettünk :) 

Sepsiszentgyörgyön Molytalálkozón voltam, ez egy búcsú alkalom is volt egyben, kevés az esélye, hogy látom még ezt a társaságot. Örülök, hogy legalább tudunk találkozni. Senki se ennyi találkozást tervezett, azt hittük gyakrabban tudunk összegyűlni, nem így lett. Nagyon finom pizza szeletet ettem a városban, kemencében melegítették meg. Visszafelé azzal a vonattal jöttem, amivel haza fogok menni. A Korona IC-vel… A vonat tetszett, tágas volt a kocsi, kevesen ültünk benne. Egyik utastárs rendesen maszkban (ahogy én is) még az orra se látszott ki, másik utastárs hanyag tartásban eltehénkedve az ülésen és semmiféle maszk nem volt rajta.

Szülinap

Betöltöttem a huszonnyolcat. A napja borzalmasan telt, rossz hangulatban. A másnapján viszont összegyűltek a barátaim munkatársaim ünnepelni és egy rövid szülinapozást tartottunk, aminek örültem és felvidított és még ajándékot is kaptam. A torta finom volt málnás vaníliás. 😊

Szatyorkölcsönző

A piacra kimentünk szatyorkölcsönzőt népszerűsíteni. A "menjünk oda emberekhez és szólítsuk meg őket" nem az én világom. Az 5 és fél óra nagyon hosszú volt, a végére teljesen kifogyott a lelkesedés, csak a végét vártuk. A legközelebbit elég lenne rövidebbre fogni. Meleg volt, kaptunk egy árnyékoló ernyőt, ami mindenképpen jó gondolat volt, csak az a fél ernyő nem sokat ért sajnos. Meleg napunk volt, kevesen voltak a piacon, de 30 vászonszatyrot így is szétosztogattunk. Valamennyi sikere csak volt ennek a programnak. A helyi önkéntes A. jófej volt és aktív, örülök, hogy eljött és besegített, oroszlánrésze volt a szatyrok kiosztásában. Megjegyzést az 1 liter víz nem elég, minimum 2 de inkább még több liter vízzel kell odamenni, mert a piacon nem lehet csaphoz jutni.

Kedvradar

Elég rossz a hangulatom, fél lábbal már otthon vagyok, de most bizonytalanság van, hogy utána mi lesz. Meg a hazajutás is stresszel, bár augusztus 20-ig még van idő. Nincs három hét addig. Nem tudtam elmenni a legjobb barátnőm esküvőjére, aki ma tartja a lagziját, és azt hiszem a vacsora mostanra lemehetett és elkezdődött a tánc is. És én nem vagyok ott! ☹ Nincs fényes kedvem, hiába próbálok arra koncentrálni, hogy örüljek annak, hogy Csíkszeredában vagyok.

Azt hiszem teljesen érthető, hogy lelomboz, hogy most épp nem O. esküvőjén vagyok a barátommal táncolva és ünnepelve. Innen távolról is sok boldogságot kívánok neked O. És ha hazamegyek, akkor összeülünk valahol és beszélgetünk egy jót. A nászajándékomat is átadom neked 😊 Még lehet, hogy jobban is fogsz neki örülni, mintha 40 másikkal együtt kaptad volna meg 😊 Sok-sok boldogságot O. lélekben ott vagyok veletek. 😊

Felfedezések

Látkép a Kissomlyóról

Újra lehet menni

Május 15-e óta lehet nyilatkozat nélkül mozogni, aminek hála több helyre eljutottam. Egyelőre még a tömegközlekedés bevonása nélkül. Május 16-án kisétáltam Csíksomlyóra, mert meg akartam kóstolni a borvizet és megnézni Somlyót. Fodor Sándor Tíz üveg borvíz könyve, annyiról szól, hogy az író hazautazik a szüleihez és az Apjával elmennek borvízért és közben visszaemlékezik a látott házak láttán a múltra. Én útikönyvnek használtam és tényleg lehetett is.

 

Csíksomlyóra összesen 9 km-t gyalogoltam, ebben benne volt egy visszafordulás is. A Kegytemplomot nyitva találtam, úgyhogy tudtam imádkozni bent és a borvíztől visszafelé azt is felfedeztem, hogy a Mária szoborhoz fel lehet menni egy kis lépcsőn az oltár mögött és meglehet érinteni. Hatalmas élmény volt! Van, aki száz kilométerekről jön ide, én 9 km-es zarándoklatot tettem, de azt hiszem az is ér, nemcsak a hosszú.

 

A borvíz nem ízlett, pedig szerettem volna szeretni. Azért hoztam belőle haza, de végül nem ittam meg. A borvíz közelében van a Barátok feredője, ahova a zsombékos terület felett pallókon lehet eljutni. Elszomorodtam, ahogy megláttam a sárga bugyogó víz környezetét. Szemetes volt és lehangoló.

 

A Kissomlyó hívogatott, úgyhogy egy kicsit felkapaszkodtam a meredek oldalán, de nem mentem el a fákig, csak leültem a fűbe és néztem a csodálatos tájat.

 

Nagyon kivoltam purcanva mire hazaértem, az állóképességem lecsökkent, amit elhatároztam, hogy több mozgással megpróbálok visszaszedni.

 

Vihar előtt május 17-én

Önkéntesség az önkéntességben

Hétközben kisebb sétákat tettem. Péntek éjszaka 22:30-kor jött egy kedves helyi barátnőmtől a meghívás, hogy lehetne menni takarítani és rendbe tenni a Feredő környékét, holnap 9:30-tól, lenne-e kedvem menni? Mondtam, hogy persze ott leszek, de akkor elköszönök, mert oda ki is kell sétálni. Úgyhogy reggel időben keltem és röpke 2 km-es séta után már ott is voltam, ami 1 órába telt (két pihenővel). Ott Enikővel közösen a pallók ellenőrzését végeztük, 74 db problémásat találtunk, egy beszakadt alattam, de nem lett bajom, óvatosan jártam. Közben a füvet is tépkedtük a pallórésekből. Mikor ezzel végeztünk, szemeteszsákot ragadtam, ami félig megtelt, mire végeztem a sárga víz közvetlen közelével. Energiaitalos dobozok, üditőital, rengeteg cigicsikk, de még egy óvszeres csomagolóanyag is került elő…

 

Végezetül besegítettem a levágott fű kocsira hordásában is, miután a pallók környékét is leellenőriztem és onnan is összeszedtem némi szemetet. Az kupacokba gereblyézett füvet, nagy fakosarakban hordtuk az utánfutós kocsira, ami elvitte komposztálni.

 

Közben beszélgettünk Enikővel, addig-addig, amíg meghívott magához kipróbálni a varrógépét.

 

Varrástanulás

Enikőtől tanulok varrni, eddig három kedden mentem el hozzá. Kipróbálhattam a varrógépét, egy másik alkalommal textilzsákocskát készítettünk, legutoljára pedig öltéseket gyakoroltunk (láncöltés, nyitott láncöltés, keresztszem, keresztszem extrával). Hímzőrámát kaptam, előkészítettem az anyagot, amin varrtam, bele a hímzőrámába és akkor próbálgattam. Enikő három évet tanult varrni, van egy kis varró vállalkozása a Stafírung, nagyon ügyes és jó tanár, aki sokat biztat és dicsér is. Biciklivel lehet kijutni hozzá, mert a városszélén lakik. Oda-vissza ez nekem 6,3 km-es bicikli túra volt, 2 pihenővel és egy biciklitől feltört hátsóval utána. Beestem az ágyba és örültem, hogy élek és még napokig megéreztem a túrát, de ez nem szegte a kedvemet.

 

Szoborkereső kalandok

Mivel Csíkszeredában rengeteg szobor van, ezért több napra elosztva párat megkerestem. Voltam a Mikó-várnál található Petőfi szobornál, amely egy igen akrobatikus lelkes forradalmárt ábrázol, de a Gál Sándor szobrot is megkerestem, ami a főtér közelében van. Világháborús emlékművet is találtam és ismeretlen utcákat fedeztem fel.

 

Csíkzsögöd

Újabb bicikliútra vállalkoztam. Csíkzsögödre, ami Csíkszereda városrésze. Ez is pont 6,3 km-es túra lett. Végig bicikliúton mehettem és szerencsém volt, mert a zsögödi templomban takarítottak, ezért bejuthattam megnézni a belsejét. A Nagy Imre Galéria zárva van, de remélem eljutok majd oda az itt tartózkodásom idején.

 

Az 500 éves hárs és az erődtemplom 

Az élet értelmei

 Figyelmeztetés: Filozofikus bejegyzés következik :) 

 

Sok minden összejött, ami segített letisztázni a gondolataimat. Nincs annyi pörgés, ami elvonná a figyelmem. Aztán még például: A világjárvány, az önkéntesség, az Urban Eve blog Ennél zöldebb tanfolyamja, a reggeli és esti meditatív nyújtásaim, amikor mindenféle emlékek jönnek fel és ellazulok, Anthony De Mello: Abszurd egypercesek könyve, a tegnapi csíksomlyói kirándulás, ima a kegyszobor előtt, nézni a Kissomlyó oldalában a csíki tájat. Aztán más könyvek is, amiket olvastam, a naplóírás, a reggeli készítés közbeni rádöbbenés a saját életem végességére, hogy minden változik és akkor most ez mit jelent ténylegesen. De benne vannak a gondolatsorban az életem eddigi eseményei, tapasztalatai, érzései is. 

A naplómban összegeztem, hogy mit tartok az élet értelmének. Nem mintha ebben meg lehetne nyugodni, hogy szuper megvan és most már mindig ugyanez lesz nekem az élet értelme. Mert nem.

Először is mi a keret? Nincsen állandó és változatlan a földi életben. Változom a tapasztalásokkal, nem leszek ugyanaz az ember 40, 60, 80 évesen mint most. Máshogy fogok gondolkodni. Az életem véges, a szeretteimé is, minden épített dolog elpusztul egyszer, a Nap is kifog hunyni hosszú távon. A Földön nincs örökké, sem tökéletes. Épp ezért a maximalizmus is felesleges, mert elérhetetlenné teszi a megelégedést.

Akkor mim van? Van egy véges életem, mindig változó körülményekkel. Az élet értékes. Azért vagyok a Földön, hogy önazonosan éljem a napjaimat. Ez azt jelenti, hogy megélem a kapcsolatokat, felfedezem a világot (a belsőt és a külsőt is) élményeket gyűjtök, tanulok, időt szánok magamra, a szeretteimre, a hobbijaimra. Most önkéntes vagyok, aki olyan munkát végezhet, amivel szellemi értéket teremt, de az a célom, hogy később is olyan munkám lehessen, amivel értéket teremtek, de az a minimum várakozás, hogy ne rossz érzéssel menjek dolgozni. A hétköznapjaim úgy élem meg, hogy megtalálom benne a szépet és jól érzem magam benne. És ezek az egyszerű napok ki fogják adni, hogy az életem végén azt mondhassam, ez egy jó élet volt. Az örömöt keresni kell, mert hiába vesz körül a világ legszebb tája, látod a legszebb épületeket, ízleled a finom ételeket, ha nem veszed észre mi van körülötted, nem éled meg. Az értékeim szerint élem az életem. Megbecsülöm a szeretteim, mert nem lesznek mindig itt nekem.

Mi az élmény? Vajon csak az, hogy láttam Firenzét? Nem hiszem. Élmény a pocsolyába hulló esőcsepp keltette fodor, a virágok, a tavasz-illat, a madárcsicsergés, a kényelmes ágy, a kávém íze, a puha selymes takaróm, a frissítő zuhany…

Az örömökben mértéket kell találni. Például szeretem a mályvacukrot. Ha négy-öt darabot eszek meg egyszerre az jó és finom. Ha viszont mind a háromszáz grammot felfalom, akkor megfájdul tőle a hasam és hányingerem lesz (tapasztalat).

Van még egy fontos vetület. Van a bizonytalankodó kereső hitem. A hit abban, hogy van túlvilág, ami örökkévaló és tökéletes, de amit nem érthetek meg, mert a Földön ez nem megtapasztalható. Az hogy Isten gyermeke vagyok, egyedi és megismételhetetlen, és ha senki más nem szeretne (ami nincs így szerencsére) Isten akkor is szeretne engem.

Az életnek nincs egy értelme. És az se változatlan hogy mi az értelme nekem. Változhat az idővel, ahogy változom. Az embereknek más-más lehet, hogy ők mit tartanak annak értékeik és fontosság sorrendjük szerint. És mindenkinek magának kell rájönnie és megkeresni a saját válaszait.

Már látni a végét...

Ezek tengeri sünök egy barátnőmtől kapott kedvenc színezőmből. Mert segít ellazulni :)

Már látni a végét

No sajnos még nem a járvány végét, hanem csak a kijárási tilalom végét. Ami inkább csak korlátozás annyi extrával, hogyha bárhova menni akarsz, akkor ki kell tölteni hozzá egy nyomtatott papírt, hogy honnan jössz, hova akarsz menni, meg minek. Felsorolt okokból lehet csak útra kelni. Ez az én esetemben a három percnyire lévő boltot jelenti, vagy az áprilisi szégyenletes összesen 4 km-nyi mozgás utána májusban a parkba kijárást „egészségügyi sétára”. 

A kijárási tilalom és hatása a mozgásomra

Itt nagy hasznát veszem annak a képességemnek, hogy megtanultam járás közben olvasni. A napi mozgás igényemet a parkkör teszi ki, most már megerősödve ez akár 2 km-nyi sétát is jelentett, azaz három parkkört. Illetve a parkon belüli mászkálást, mert azért sokkal szebb a fák között a zöldben kacskaringózni.

De mit csinálunk a home office alatt?

Két videót készítettünk el, a harmadikhoz felvettük, ami kell és a szerkesztés van hátra. Közben az előző két videóhoz lett feladatlap, és Kahoot játék is. A feladatlap nekem jelent kihívást, mivel én javítom őket, eddig 35 érkezett be. Örülnék, ha csak annyit kellene írnom, hogy „gratulálok, minden válaszod helyes” de szinte mindben lett javítanivaló. Emellett a facebook oldalunkra Francesco cikkeket keres és napi kettőt megoszt, Davide pedig upcycling projekteket készít, ami aztán vagy megüti a mércét és akkor kikerül a blogunkra, vagy ha nem, akkor nem. Néha egészen jó dolgok kerülnek ki a keze alól.

Az étterem, ahonnan hozzuk hétközben az ebédünket továbbra is nyitva van, általában Jeff (néha Francesco) elmegy az ebédünkért és dobozban hazaszállítja. Helyben nem lehet fogyasztani semmit. A takarítóhölgy mivel idős és nem is a városban lakik most nem jár, úgyhogy munkamegosztás van, pl. a szemetet én viszem le a lánykonyhában, a komposztot meg Francesco.

Mit csinálok a szabadidőmben?

Tavasz van, Központi Park

Olvasok. Rengeteget, mert bőven vannak talált könyveim és befejeztem minden könyvtári könyvet. Aztán vannak a reggeli és esti meditatív nyújtásaim természet hangokra, mint a madárcsicsergés vagy vízcsobogás. Kellemes napindító és napzáró tevékenység. Miközben Book haul videókat nézek, azaz, hogy egy-egy videóblogger milyen könyveket vett meg színezni szoktam. Megcsináltam nagyjából egy online tanfolyamot, de sajnos nem végig pedig érdekes volt. Sokat használom a moly.hu-t, egyre jobban a közösség részévé válok, hozzászólok a dolgokhoz és posztolok is, amit ott karcoknak hívnak. Meg elkészült a moly.hu online folyóiratába a rovatom. Határontúli magyar irodalom témában gyűjtöm a tagok tartalmait, amihez átvezető szövegeket írok. Még novemberben jött a felkérés, azóta ez a harmadik rovatom, mert kéthavonta jelenik meg. Cserébe pro tagságot kapok, egyébként önkéntes munka, de élvezem, úgyhogy lehet, hogy a hazamenetelem után is folytatni fogom. Még akkor is, ha igazából én se olvasok túlzottan határontúli irodalmat, ettől függetlenül utána tudok nézni és a későbbiekben akár olvasássá is válhat a megszerzett tudás. Ebben a hónapban a felvidéki írókról írtam a csehszlovák időkben.

Konyhai kreativkodás

Néha próbálkozom főzéssel is. Kreatívan állok hozzá, nem zavartatom magamat holmi receptekkel. Vagyis néha van ilyen kedvem, azért többnyire csak követek valamilyen receptet. Ez itt maradék roston csirkemellből, tejszínből és sajtból készült. Illetve a paradicsomot krémsajttal töltöttem, spenótot raktam bele, és sajttal szórtam meg a tetejét. A paradicsom nem lett túl finom, viszont a tejszíns-sajtos-csirkemellel már kísérleteztem másodjára is, mert finom lett. Még kell rajta tökéletesíteni, de azt hiszem ez a saját recepteknek a születési módja :) 

A naplóm <3

Szoktam naplót írni. Elég sokat, mert kikapcsol és segít rendezni a gondolataimat, és szórakoztat is. Meg talán egy kicsit grafomán is vagyok. Szeretek írni. 

Borsodi Molyklub Online Találkozó

Akkor most májusban indultak a parkbani sétáim. Az online világban tartom a kapcsolatot a barátaimmal. Két barátnőmmel filmklubot indítottunk, közösen választunk filmeket (meséket) megnézzük aztán beszélgetünk róla. Borsodi Molyklub alkalom is volt kétszer, aminek örültem, mert egyébként nem tudtam volna részt venni rajtuk.

Meg videocsetelek rengeteget a barátommal. Már 5 hónapja nem találkoztunk, amit néha nehezen viselek, de jó, mert mindig találunk közös témát, nem távolodtunk el egymástól. Persze hiányzik és várjuk már, hogy tudjuk egymást látni.

Anyukám is jönne már látogatóba, de amíg a határátlépést 14 napnyi karantén követi, addig persze nem jöhet.

Megindult az élet!

Újra munka

Bár odakint egyre szigorodik a kijárási tilalom, mi neki kezdtünk a munkának az online térben. Az internet lehetőséget biztosít arra, hogy hatni tudjunk a világra, úgyhogy elindult a The Cleaner Environment facebook oldal:  a wordpress blog  instagram oldalunk:  és nemsokára youtube csatornánk is lesz. Az facebook és instagram közösen megy Francescoval, a blogot én szerkesztettem meg (nem volt könnyű rájönni a kezelésére), az első posztot viszont Francesco írta.

Blogposztokat, videókat fogunk készíteni. Az előadásunkat részletekben videóra vesszük, megtekinthető lesz az interneten. Kreatív újrafelhasználás videókat készítünk, csináld magad módon, tehát pl, hogy lesz játék egy vécé papírgurigából, vagy épp egy tojáskartonból. A sok online munka előnye, hogy akár az ágyamban fekve is dolgozhatok :D

Hogy vagyok?

Többnyire jól, rengeteget olvasok, idén már megvolt a 250 olvasott könyv (de ebbe a 8-20 oldalas mesék is benne vannak). Szinte folyamatosan olvasok, mert megnyugtat, akár az udvaron való fel-alá sétálás közben is. 10 napja nem voltam az utcán, nem is akarok kimenni. Szerencsés rendszer, hogy heti egyszer bevásárolnak nekünk, az ebédet pedig az egyik önkéntes hozza el. Ez a rendszer segíti, hogy ne legyenek hirtelen felindulásból elkövetett vásárlások, és az édesség fogyasztásom is korlátozódott, ami nem is olyan nagy baj.

Szoktam tornázni, főleg a nyújtásokat gyakorlom. Aztán tartom a kapcsolatot a barátaimmal, régi ismerősökkel. Voltam online Borsodi Molyklub Találkozón, aminek nagyon örültem, jó volt látni a többi könyvmolyt, akikkel már 2014 óta találkozom rendszeresen. A társaság cserélődött, bár vannak régi tagjaink.

Online művészettörténet alkalom is volt, ahol a romantikus festőkről és műveikről tudhattam meg többet. Életemben először használtam a zoom alkalmazást. Ma a csillagokról fogok hallani, ugyancsak a zoom és ugyanazon lelkes szervezőnek hála.

Örülök, hogy újra van mit csinálnunk és dolgozunk.

Kijárási tilalom, elfoglaltságaim, hangulatjelentés

Mi a helyzet Romániában?

Romániában közel 800 beteg van, 87.000 felett az otthoni karanténba rendelt ember, 5556-an vannak karanténban. Hozzá pedig 03.25-e szerdától, tehát mától kezdve napközben is kijárási tilalom van. Kaptunk egy rakat román nyelvű hivatalos nyomtatványt, hogyha ki kell menni boltba, gyógyszertárba vagy ebédért a papiros meg a személyink, meg a Care2Travel id card legyen nálunk, ha igazoltatnának. Elég ijesztő.

Jeff, az amerikai önkéntesünk magára vállalta, hogy eljár az ebédért és mindenkinek elhozza. Úgy döntöttem, hogy mivel hetente bevásárolnak nekünk, ha kell valami felírom a bevásárló listára és odaírom, hogy vegyék meg nekem, mert külön kifizetem (ha „luxus” termék). Egyébként meg megállom, nem megyek boltba. Így egyáltalán nem kell kimennem az utcára. Ha nagyon levegőzni szeretnék kimehetek az udvarra. Van egy kis kertje a Care2Travelnek, ha jobb idő lesz, ott is lehet munkálkodni (eddig még sose tűnt vonzó opciónak a kertészkedés, meg tavaszi kerti munkák, de meglepő dolgokat hoz elő a járvány).

Szombaton gyönyörű idő volt, nem bírtam ki, kimentem sétálni akkor, azzal az ürüggyel, hogy kávét veszek. Természetesen zárva volt a kávézó, viszont útközben összefutottam Margittal a mentorommal, ami elég nagy csoda, mert hetente jár be egyszer vásárolni, de akkor is csak jön megy. Kb három méterre álltunk egymástól, úgy beszélgettünk egy 10 percet. Örültem ennek a véletlen találkozásnak. De amúgy nagyon bosszankodtam, hogy tele az utca emberekkel, és hogy csinálni kellene ezzel valamit. Hát csináltak…

A 65 éven felüliek egyáltalán nem mehetnek el otthonról. Mindenki más bevásárolni, gyógyszerért, orvoshoz, vagy családtagot, idősről gondoskodni, meg ami a fő indok, hogy munkába mehet csak. Rendőröket és katonákat vetnek majd be az ellenőrzéshez. A házi karantént elektromos nyomkövetővel ellenőrzik. Biztos vagyok, hogy nem mind a 80 ezer házi karanténost, annyi nyomkövető tuti, hogy nincs a raktárban. Gondolom a problémás eseteket, akik szerint jó ötlet lelógni a boltba.

Mivel foglalkozom?

Megnyílt a Szaktárs szakirodalom adatbázis, ahonnan több könyvet is kinéztem, a 1873-1927 közötti bordélyvilágról olvasok egy albumot épp, ami nagyon tetszik. Ezzel párhuzamosan belekezdtem egy spanyol ünnepekről szólóba, de még van 10-15 mindenképpen olvasós könyv, aminek ebbe az ingyenes 30 napos időszakba jó lenne beférnie. Szombaton kaptam kölcsön három könyvet, egy nagyon kedves erdélyi ismerősömtől. Ide biciklizett, a kapu előtt vártam, és egy kicsit beszélgettünk tisztes távolból. Aztán van még több könyv, amit párhuzamosan olvasok. Befejeztem a nagy sci-fi klasszikus Asimov Én a robot novelláskötetét. Alapvetően nem szoktam sok novellát olvasni, de ez tetszett. Most egy másik sci-fi gyűjteményt is olvasok, ahol az egyik novella egyértelműen az Avatár film ihletője volt. 194 könyvet olvastam eddig az évben, nagy részük gyerekkönyv volt. Idén már márciusra megdőlt az könyvolvasásszám rekordom.

Emellett színeztem, ma lett kész egy tengericsikós színezésem, ami szép aprólékos munka volt. Nagyon sokakkal kezdtem vagy épp folytattam az online beszélgetést, olyanokkal is, akik már hosszú ideje nem kommunikáltam. Közben a berlini filharmónikusok koncertfelvételeit hallgatom, komoly zenét, Dvorákot, Gershwint, Csajkovszkijt új felfedezett Camille Saint-Saëns, neki megkerestem zenéjét youtuben is, hogy visszataláljak hozzá, amikor már nincs az ingyenesség. Végighallgattam Gershwin: Porgy és Bessjét, ami 3 és fél órás. Megnéztem egy dokumentumfilmet a Táborfalvi lő és gyakorlótér állatvilágáról, egyet abból a három magyar dokumentumfilmből, amit ingyenessé tettek nemrég. Vasárnap cirkuszközvetítést néztem.

Az otthoniakkal is beszélek rendszeresen.

A híreket követem, de időlimittel és inkább a világstatisztikát, mint a cikkeket. A statisztika gyorsabban frissül. A hírportálra való fellépés előtt nagy levegőt kell venni, mintha lemerülnék a víz alá. Néha jobb lenne egyáltalán nem olvasni híreket. Mert vannak felkavaró hírek a koronavíruson túl is, amik feldühítenek és lelomboznak. Bár néha van valami szép vagy szívetmelengető elveszik a szomorú és negatív dolgok tengerében.

Aztán a barátommal sokat videócsetelek. Nemrég volt az évfordulónk. Ha nincs a járvány, másfél hetet töltött volna el velem közösen. Így viszont nem tudott jönni és amíg vége nincs az egésznek nem is tud jönni. Fizikailag sem, nemcsak a veszély miatt, mert le vannak zárva a határok.

Mi a helyzet velem?

Taknyos vagyok és kezdődő torokgyulladásom van, de majd elmúlik, ebben a változó időben szedhettem össze. Lázam nincs és fáradékony sem lettem, úgyhogy nem aggódom miatta. Lelkileg nagyjából rendben vagyok. Amikor ki kellett mennem hétfőn ebédért akkor mondjuk pont nem, mert pánikroham kerülgetett. Az a nehezen levegőtkapós fajta. Menetközben végig beszéltem a barátommal, aki próbált nyugtatni és valamennyire sikerült is neki. Azóta egy panaszszó nélkül vagyok bent és örülök, hogy nem kell elhagynom a házat. A lakásban biztonságban érzem magam, ami lehet, hogy illúzió, de megnyugtató illúzió.

Lefoglalom magam a tevékenységekkel, rengeteg lehetőséget nyújt az online világ. A szorongás, néha rám tör, de az időnagyobb részében elvagyok.

Járvány

Járvány, miegymás

Rájár a rúd a világra. Kicsiben indult, világjárvány lett. Megérezzük, bezártak az iskolák, pedig ezen a héten akartuk elkezdeni az előadásokat. Moziba akartunk menni szerdán, de a mozik már nem nyithattak ki. Nincsenek nyitva a színházak, múzeumok, uszodák, a sportrendezvények zártkapusak.

99 főnél nem lehet nagyobb beltéri rendezvényt tartani. Hallottam, hogy otthon a Könyvfesztivál is elmarad, de még számtalan másik is. Az egyetemek egymás után zárnak, be Csíkszeredában a Sapientia se nyitott ki már tegnap. Az öcsém Magyarországon röviddel a hétvégi egyetemre indulása kapta a hírt, hogy ne menjen. Megspórolta az útiköltséget. Romániában az iskolák és óvodák is zárva vannak, beszéltem egy végzős középiskolással és nem örülnek neki. Attól tartanak, hogy nem tudnak felkészülni az érettségire, vagy eltolják a nagy megmérettetést. Ami most elveszik a tanévből, az nyáron lesz hozzácsapva.

Két olasz önkéntesünk van, de az ő családjuk jól van. Nem könnyű nekik sem, mindketten az északi régióból jöttek, ahol a legsúlyosabb a helyzet. De egész Olaszország most karantén alatt van. #iorestoacasa. #andratuttobene Maradjatok otthon és minden rendben van, vagyis legalábbis lesz. Ez az olaszok üzenete.

A 23-i héten tavaszi tábort tart a Care2Travel. Alapvetően nekünk nem lett volna dolgunk vele, most felkértek minket, hogy tartsunk meg az előadást az 5-8. osztályos diákoknak és utána még három 1-1 órás workshopot. Most ötleteltünk, készítettünk a foglalkozásokra mintadarabokat, dolgozunk. Megjöttek az Europian Solidarity Corps feliratos ruháink, a póló, a melegítőfelső és a vászonszatyor. Örülök, mert pont jók rám.

Szerdán nagyon rosszul éreztem magam. Március 20-tól lesz itt a barátom. HA lehet. Hallottam Magyarországon a határmizériát és az egyébként se alacsony szorongásindexem a plafonra ugrott és ki is rúgta azt. Mert attól félek, hogy nem láthatom, nem fogják átengedni a román határon, pedig nagyon nagyon várom, hogy jöjjön. Megkérdeztem, hogy szerinte önző vagyok-e, mert látni akarom és az utazás veszélyes lehet. Azt mondta csak akkor, ha ő is önző, mert ő is látni akar és nem érdekli, hogy veszélyes.  

Segített, hogy szerdán elmentem az angolklubba. Először mindenki úgy ült le, hogy egy-egy hely kimaradt az emberek között. Utána oldódott a helyzet és közelebb ültünk egymáshoz. Elfoglaltam magam és megkönnyebbültem, pedig a tömeghisztéria volt a téma. Mégis jó volt, mert kihúzott a gondolatspirálból.

Most két napig megpróbálok nem nézni híreket. Talán segít. Talán jobb, mint óránként megnézni a statisztikákat hányezer új beteg van és hány száz új halott. Az agyam ezen pörög és rosszul aludtam már második éjszaka. Tizenegy körül aludtam el és félnégytől fent vagyok és hajnalban inkább hajat mostam, mert nem tudtam visszaaludni.

Kicsit lesokkolódtam, amikor az irodába bejött egy maszkos gumikesztyűs csomagkiszállító. Nem tudom, hogy csak önmegnyugtatásra, vagy kötelezővé tették nekik. 

A kollégáktól a Care2Travelnél azt a tippet kaptam, hogy foglaljam el magam, és az angol klub azt mutatja ez tényleg segít. Úgyhogy még többet fogok olvasni. Eddig is szinte minden nap mentem könyvtárba. A gyerekkönyv hullám után, most a természettudományos könyveket olvasom. Ismeretterjesztőket. De lehet, hogy mindennek vége lesz. Bezár a könyvtár is.

Bukarest

Az előző bejegyzés óta voltam otthon a karácsonyi időszakban és Bukarestre is ellátogattam. Izgalmas napok állnak mögöttem.

Dec.20-jan.4 - Magyarországon

20-án az éjszakai vonattal jöttem haza, amit eléggé megbántam, mert nem tudtam aludni a vonaton. A karácsony két napját Budapesten töltöttük rokonoknál, aztán a barátommal néztük meg a Diótörő balettet az Erkel Ferenc Színházban, ami csodálatos élmény volt. Utána a barátomnál töltöttem az ő falujában az időt, csendesen közösen szilvesztereztünk 😊 Szuper volt! 3-án még találkoztam barátokkal, de 4-én szombaton várt rám egy 14,5 órás, nagyon hosszú út. Az első tíz óra még elég gyorsan elment, de a maradékot már nehezen viseltem.

Csendes napok

Nagyon megviselt, hogy elkellett jönni újra otthonról, a barátaimtól és a barátomtól. Amikor először jöttem el, nem volt honvágyam, most viszont hetekig szenvedtem a rosszkedvtől és nehezen találtam vissza a korábban már megszokott teendőimbe. Rossz volt. Úgyhogy ha nem feltétlenül muszáj, nem fogok hazamenni újra a projekt végéig, hogy ezt elkerüljem.

Bukarest jan. 17-19, városnézés 

Mivel az Érkezés utáni tréningen kötelező részt venni, amihez a jegyet is állják, kihasználtam az alkalmat és már pénteken elutaztam a román fővárosba, hogy szétnézzek a saját tempómban és érdeklődési körömnek megfelelően. Foglaltam szállást egy hostelben, mint kiderült nem a legjobb környéken, de legalább közel a belvároshoz és olcsón. Pénteken a 3:47-es vonattal indultam, sikerült négy órát aludni, bár az izgatottságtól már kicsivel éjfél előtt felébredtem. Megváltozott az utazási időhöz való kapcsolatom egy négy és félórás út most már a nem hosszú kategóriába tartozik.

Falumúzeum

Zambaccian Múzeum

A Gara de Nord pályaudvarra érkeztem, ahol vettem is egy egyhetes buszbérletet, amivel korlátlanul utazhattam a buszvonalakon (a metró egy külön társaság oda nem érvényes). Egy nagyon kedves fiatalember segített megtalálni a buszmegállót ahonnan indult a buszom a Falumúzeumba. Ezt választottam első úticélnak és helyesen tettem. Majdnem három órát bóklásztam az egy az egyben ide áttelepített épületek között, legjobban a vízi és szélmalmok nyűgöztek le. A múzeum tele volt cicákkal, vicces volt, amikor beengedett egy hölgy az egyik házba és vagy öt macska azonnal beslisszolt, hogy aztán sokáig tartott mire ki tudta hessegetni őket onnan. Egy thai étteremben ebédeltem mérsékelten finom ebédet, de legalább drágán. A Zambaccian Múzeum 19-20. századi gyűjteményével szintén jóválasztásnak bizonyult. Mivel fáradt voltam, ezután már csak a szállásomra akartam eljutni, ami egy másfél órás kálvária lett, mert várni kellett, rossz irányba indultam el a busszal, leszálltam, megint várni kellett, átszállás, jehováktól kértem útba igazitás, mire odaértem elment a buszom, várni kellett… A szállásom egy kicsi szoba három emeletes ággyal, enyém egy alsó lett. Négy pasi volt a szobatársam, és öngyulladás állapotát idéző meleg volt a szobában éjszaka. Nem baj túl éltem és még aludni is tudtam.

Biserica Crețulescu

Cărturești Könyvesbolt

Szombaton, 18-án kihasználtam, hogy nem kell a hátizsákom cipelni és elindultam megnézni az Óvárost. Az Egyetem metrómegállóig eljutottam simán, de utána pont a másik irányba mentem, mint ahogy akartam, ennek hála találtam egy nagyon szép kis 18. századi brankoveánus templomot, aminek rácsodálkoztam a festett falaira. Miután kávéztam a közelében egyet, már tényleg sikerült a helyes irányba mennem, és egy rejtett belső udvarban egy templomot megnézni. Elég fura volt, hogy a kapualjban bemenve, körülvéve szorosan bérházakkal egy templom áll. A legkorábbi templomukkal azért nem bántak el így az Óvárosban. Az épületek tetszettek, de az erőszakosan invitáló hölgyek az éttermek előtt annyira nem. Találtam egy levesezős helyett, ahol csodás ráduly levest ettem (a következő nap is ugyanide jöttem vissza enni). Voltam egy nagyon híres könyvesboltban, ami gyönyörű volt belülről. A Parlamentet láttam távolról, hatalmas épület.

Giccs Múzeum

Vasárnap, már csomagokkal felszerelkezve először egy katolikus templomot néztem meg, utána pedig a Művészeti gyűjtemények múzeuma nevű helyre sétáltam el, két órát nézelődtem benne, aztán irány megint az Óváros. A Giccs Múzeum lenyűgözött, az egyik fénypontja volt a nézelődéseimnek. A felfukszozott Dávid szobor az aranyszínre festett férfiasságával, ami szerencsét hoz, a rikító színű falvédők és a világító szentképek, műanyaggyümölcsök és az egész hangulata igazán megérte azt a 20 lejt, amibe került a belépő 😊 Ajánlom, hozzá lehet érni a legtöbb dologhoz, megnézni és ez különleges a múzeumoknál. A Micul Paris, azaz kicsi Párizs Múzeum volt a következő, ami elkápráztatott. Egy lakás két világháború közötti nagypolgári hangulatot felidéző bútorokkal, ruhákkal, fényképekkel és rengeteg aprósággal. Nagy örömmel nézelődtem el ott. Ezután már a hotelba mentem, ahol megkapva a szobakulcsomat örömmel pihentem le egy kicsit, amíg eljött a vacsoraidő, hogy találkozzam a többiekkel, akikkel a következő napokat töltöm majd.

Művészeti Gyűjtemények Múzeuma

Összeségében

Bukarest nem egy szép hely. Vannak szép helyek benne, de összeségben mégiscsak a bérházai egyhangúsága és szürkesége a jellemzőbb. Viszont a picike Óváros, a múzeumok, a falumúzeum, tehát minden, amit én kimerítettem ebből a főváros levesből, az tetszett. Elégedett vagyok, úgy érzem, amit megakartam nézni belőle azt sikerült is megnéznem.