Megvan az időszak!

2019.11.11 – 2020.08.17.

Megvan az időszak! Bár remélem az én utam, nem lesz annyira kemény, mint Ron és Harryé volt a második évben, de azért a megérkezés után sok izgalom vár majd rám :)

Az első önkéntes napom november 11, hétfő lesz. Már szombaton vonatozok, hogy hétfőn kipihenten láthassak hozzá a feladataimhoz. Kíváncsi vagyok, izgulok, örülök. Az önkéntesség vége augusztus 17. Látni fogom a csíki nyarat, ami szuper! Úgy tervezem, hogy az önkéntesség ideje alatt kétszer fogok hazajönni. Egyszer karácsonykor, egyszer pedig húsvétkor. Ez a „leggazdaságosabb” szabadnapokra nézve.

Sok ismerősöm mondta: tervezi, hogy meglátogat, úgyhogy ismerős arcokból sem lesz hiány.

Hű! :D

Még olyan apró programok vannak, mint bőrönd beszerzés. Kell egy nagyobb, mert a sajátom kicsi. De az intéznivalóknak szerencsésen látom a végét.

A szerződés

Az önkéntes szerződést megkaptam, átnéztem, rendben van. 280 nap a program, napi 3 euró ellátmány. Havi 90 euró zsebpénz, ami kb. 430 lej, forintba 30 000 Ft. Nem sok, de már megvan a tervem, hogyan osztom be. Szigorúnak kell lennem magammal, mert hajlamos vagyok a pénzszórásra…

Az étkezést megoldja a Care2Travel, a fogadó szervezetem. Nekik ez az oldaluk: https://www.care2travel.org/ Étteremben ebédelünk, heti kétszer (hétfő, péntek) pedig listát adunk le és a többi étkezésre megveszik az alapanyagokat. Luxus termékeket nem, de kaviárt úgyse akartam rendelni :D Havonta két szabadnap, hetente két egybefüggő pihenőnap. A szabadnapokat lehet csoportosítani.

Heti 30 óra munka, amibe már a nyelvoktatás is benne van. A feladataimat eddig is tudtam. Heti kétszer Zöld Klub, iskolai előadások (összesen 30 középiskolai osztálynak), szemétszedési akciók, vásárok, roma gyerekeknek érzékenyítés és időnként nagyobb városi események, mint a Krumpli Fesztivál. Teljesen vállalható. Lesz elég szabadidőm, a többiekre, magamra, szétnézni.

Biztosítást kapunk, de az itthoni TB-t fizetni kell, mert csak akkor él az Európai Uniós TB-m. Na de az a cél, hogy ne legyen semmi bajom. A biztosítást a Fiatalok a Vidékért Egyesület intézi, ők a küldő szervezetem ( http://www.fve.hu/ ). Nagyon rendesek voltak, amikor mondtam, hogy szükségem lenne egy küldő szervezetre, ők szívesen vállalták. Készségesek és kedvesek, az indulás előtti tréning is gyorsan lement. Köszönöm nektek!

Az utazásiköltségem állja a Care2Travel, egyszeri odaút és hazaút formájában, csak a jegyeket kell megőriznem. Ami hosszas vonatozást fog jelenteni nekem. Ez is egy új tapasztalat, milyen egy igazán hosszú út!

A másik két önkéntes

Egy spanyol és egy olasz srác lesz a társam a projektben. A nevüket tudom, és hogy valószínűleg fiatalabbak nálam. A többi meg majd kiderül. Nagyon örülök, mert spanyolul és olaszul is tanultam egy kicsit, akár gyakorolhatunk is. :) Remélem türelmesek lesznek az én szerény tudásommal :) 

Az olaszt autodidakta módon tanultam az áprilisi római és firenzei utam előtt három hónapig, minden nap 20-30 percet. Eljutottam egy olyan szinten, hogy tudtam olaszul kávét rendelni, vonatjegyet venni (ráadásul nem Nápolyba vettem a repülőtér helyett :D), meg egy olasz hölggyel is elbeszélgettem arról, hogy a turisták szemetelnek :D :D

A spanyol tudásom porosabb, még alapszakon, Miskolcon tanultam egy szemesztert, ahol a negyedik leckéig jutottunk a könyvben. Utána úgy variálódott az órarendem, hogy már nem jutott hely neki, és azóta nem is foglalkoztam a spanyollal.

Ma úgy tervezem megveszem a vonatjegyet, hogy meglegyen, nehogy elfogyjanak a helyek.

A „vegyél” és „kell” kultúra – a nagy kihívás

Sokszor elhangzik, hogy fogyasztói társadalomban élünk, ahol egyszerűbb eldobni és újat venni, mint megjavítani a dolgokat. A műszaki cikkeket úgy tervezik, hogy egy bizonyos idő után (lehetőleg, amikor a garancia már pont lejárt) romoljanak el. Az akciók hajszolnak, mert ez most kell és milyen olcsó, kihagyhatatlan alkalom, meg kell szerezni…

Impulzív vásárló vagyok sajnos, aki nagyon könnyen elcsábul, ha meglát valamit, aminél beugrik, hogy ez kell, most és azonnal. Nem egykönnyen késleltem a vágyaim teljesülését, legyen szó arról, hogy a csomag gumicukrom haza se ér, mert útközben elfogy, vagy ha várni kell valamire. Türelmetlenség, mohóság, ezek olyan hibáim, ami az önuralom hiányából fakadnak. Vállalni kell, hogy ez a viselkedés az én hiányosságom, mert csak így lehet elmozdulni, előrelépni.

Azt szokták mondani: „Innen szép győzni.”

Itt a győzelem nem egy versenyben történik, nem nevezek be: egy ki a zöldebb méregetésbe. (Főleg, hogy alapvetően rózsaszínes, nyáron barna vagyok, nem pedig zöld.) A kihívás, csak magamnak szól, hogy én uraljam a vágyaimat, és ne azok rángassanak engem. Az első lépés ez tudatosságot jelent. Felismerni, hogy ez a helyzet.

Az indulás

Már el is indultam. Leírtam ezeket a sorokat. Vagy már korábban, amikor kb. három hete elhatároztam, hogy nem iszok több kólát. Nagyon szeretem, naponta megittam több dobozzal, a cukros változatot, ami a napi csipsszel párosulva plusz kilókban is jelentkezett.

Három hete nem ittam kólát és két hete nem ettem csipszet. Még akkor sem, amikor vaníliás kólát láttam, pedig az nagy gyengém. (Pedig a barátom ihatatlannak tartja és csak mutymurutyként hivatkozik rá :D ). Ahogy az se fog ki rajtam, hogy most is van itthon kóla. Tartom magam. Ez jelentős lemondás nekem, mert szeretem. De egyrészt az egészségemre káros, másrészt most egy újabb szemponttal bővült az ellenérv lista. Rengeteg csomagoló anyagot megspórolok, ami csak a szemétes kosarat gyarapította volna. A még nagyobb kihívás az lesz, hogy akkor se fogadjam el, ha kínálnak vele. Ez csak egy kiskapu. Attól még, hogy nem én vettem, nem társulhatok a fogyasztásába.

Önuralom

Ez egy nehéz pont. Felismerni, hogy mire van szükségem. Ezt egy tárgy fogja megkönnyíteni. Egy üzletben akciósan árultak kulacsot. Pillanatnyi elmezavarban szenvedve (másnak nem tudom tulajdonítani) megvettem egy rózsaszín, tündéres fémkulacsot. Rikító rózsaszín, és a személyiségemtől teljesen idegen. Elsüllyesztettem és nem használtam, feleslegesen vettem meg. Még látni se akartam. Most viszont olvastam a kulacsok hasznáról és eszembe jutott, hogy nekem van egy kulacsom valahol. Megkerestem és méla undorral vettem a kezembe. Azon gondolkodtam, hogy elajándékozom, mert biztosan van olyan ismerősöm, akinek tetszene. A barátomnak megmutattam az én „csodás” kulacsomat. Ő mondta, hogy szerinte tartsam meg, hogy emlékeztessen az átgondolt vásárlás szükségességére. Hogy ne vegyek meg olyan tárgyakat, ami a kulacsom sorsára jut. Úgyhogy megtartom. Talán eljön az a nap, amikor már nem kell a rózsaszín kulacs, hanem magamtól is menni fog az önuralom.

Szerkesztés: Kipróbáltam, ezt a „nagyszerű” kulacsomat. Használhatatlan. Pár óra alatt átveszi a fémízt. Szemetet vettem :/ Így még elajándékozni sem tudom. :/ Viszont akkor is magammal viszem. Van egy szál szövetvirágom, aminek ez lesz a vázája. Ott fog díszelegni a szobámban. Így is hatásos emlékeztető.

Tárgyaim

Hát én az a típus vagyok, akinek több könyve van, mint ruhája. 453 db jelenleg, amiből a Moly szerint 58%-ot olvastam el. Ez egy elég megdöbbentő arány. Ott van a rengeteg könyv, amit nem olvastam, pedig érdekelnek és én megyek és újabbakat szerzek be. Idén 157 db könyv jutott hozzám. Ezek egy része ajándékozás révén, nem mind beszerzés. De ez hatalmas szám. Idén majdhogynem megduplázódott a könyveim száma. Nem kis túlzásba estem. Nem mondom, hogy nem fogok több könyvet beszerezni. Vannak szerzők, akik minden szabályozás felett állnak (Terry Pratchett, On Sai). De a könyvtárat aktívabban is lehet használni. Vagyis használom. Van, hogy húsz könyv is nálam van, amik nagyrészt olvasatlanul mennek vissza. Önuralom. Mindig ide térek vissza.

A másik fájdalom, hogy ennyi könyvet nem vihetek magammal. Talán egy-kettőt igen, de több fizikailag nem fér be a bőröndömbe. Elég nagy tanulság ez nekem.

Egy új dolgot megvenni öröm. Hosszabb-rövidebb ideig tart. Ránézni, és tudni, hogy az enyém szintén jó érzés. Viszont tudni azt, hogy nem vihetem magammal, itt kell hagynom fájdalmas dolog. Veszteség, szinte gyász. Olyan, mint egy ébresztő, ami arra figyelmeztet, hogy túlzottan ragaszkodom a birtokolt dolgaimhoz. Más megvilágításba fogja helyezni a magánkönyvtáramat, ha hosszan többszáz kilométerre leszek tőle. Még nem tudom milyen lesz, és min változtat. De valami változni fog.

Amikor csak pakolni kell vásárlás helyett - avagy a komód kincsei

Rendrakás

Olvastam egy cikket a rendrakás hasznáról, ennek hatására nekiveselkedtem a komódomnak. Kiderült: van két használható nadrágom, az egyik jó meleg, amikről teljesen megfeledkeztem. Az egyiken a címke is rajta volt (hurrá, nem kell nadrágot vennem :D ). Találtam két övet, pedig azért vettem újat, mert azt hittem nincs. Felsők is kerültek elő. Emellett pedig lett egy elajákozandó kupacom is, aminek új otthont kell találni. Nincs bajuk, csak rám nem jók. A nyári ruhákat elraktam, most egy ideig nem lesz szükség rájuk. Csak az maradt, amit tényleg használni akarok.

Múlt héten Avasi Közösségi Kávézóban volt egy ruhacsereberélős alkalom. Húsz ruhámat vittem el, és csak azért ennyit, mert többet nem bírtam el. Olyanokat is, amik 9 éve tárolódnak, már rég nem jók rám, de valahogy nem kerültek el sosem. Jó érzés volt látni, hogy másnak milyen nagy örömet okoz egy-egy ruhadarabom. Meg én is találtam magamnak, füles sapkát, mellényt, pulcsit, pólókat.

Siker, mert a használt ruhával a környezetet nem terhelem újabb holmik legyártatásával. A csereberéléssel, pedig mindenki jól jár, a pénztárcánkat is kíméljük, otthon hely szabadul fel és nem a kukában végzi a már csak ide-oda pakolt ruha. Örülök, hogy elmentem.

Ajánlom, hogy nézd át a szekrényed. Olyan mint a kincskeresés. Ha csak olyan ruha van benne, amit tényleg használsz, sokkal egyszerűbb lesz felöltözni. Ha pedig ruhacsereberéldét látsz, érdemes rá elmenni :)

Tanulási céljaim

Mit tanulhatok?

Nem mintha előre meglehetne mondani, mi az, amit az önkéntesség időszaka adni fog nekem. Nincs jövőbe látó szemüvegem (csak egy némileg karcos, kopottas 5-6 dioptriás normál második szempár). De lehetnek elképzeléseim és céljaim, hogy mit szeretnék elsajátítani. Ezekről a célokról írok most. Főleg azért, hogy szem előtt legyenek, hogy ne a végső összefoglalónál lepődjek meg, hogy jé, én ezt is megakartam tanulni, meg ezt is, aztán nem volt eszemben. Másrészt jó lesz visszanézni, hogy mit gondoltam indulás előtt és tényleg hova jutottam.

Na de lássuk!

1. Előadói készség fejlesztése – Hetente fogok előadásokat tartani, felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt.
2. Bátorság az emberek előtti beszédben – Lámpalázam van. A gyakorlat enyhíthet ezen. Remélem.
3. Angol beszédkészség– A többi önkéntessel ez lesz a közös nyelv. Muszáj lesz kifejeznem magam. Ez pedig előbb-utóbb elvezet az angol beszéd megszokásához és ez magabiztosságot ad.
4. Problémamegoldás – A kreatív feladatok, a közösségi élet, az új helyzetek mind járnak nehézségekkel. Ezekre reagálni kell és megoldásokat találni.
5. Környezetvédelemről való ismeretek szerzése – Be kell látnom, hogy ebben sokat kell még tanulnom. Épp csak a felszínt kezdtem kapargatni, de nyitott vagyok az újra, és szeretnék a lehető legtöbbet megtudni róla, hogy aztán tovább adhassam.
6. Román nyelvtanulás – Nem hinném, hogy hazajövök és letudok majd tenni belőle egy C1 típusú nyelvvizsgát, azért ilyen illúzióim nincsenek. Viszont az alapokat mindenképpen szeretném megtanulni, hogy a románokkal megtudjam értetni magam hétköznapi helyzetekben pl: jegyvásárlás a vonaton, boltban…
7. Barátságok kötése – Nemzetközi környezetben leszek, azt hiszem ez a pont jól fog menni és találkozom szimpatikus és nyitott emberekkel.
8. Nagyobb magabiztosság – A sikerek növelik az önbizalmat.
9. Pénzbeosztás –  90 euro költőpénzt adnak havonta, ami kb 30 ezer Ft, a kiadásaimat jobban át kell gondolni, mint amikor dolgoztam és ennél nagyobb keretből gazdálkodhattam.
10. Photoshop kezelésének megtanulása – A szemétszedési akciókat, a klubot, és más programokat plakát készítéssel népszerűsítjük, lehet hogy lesz alkalmam képszerkesztő program használatára
11. Rugalmasság és tolerancia – Más kultúrák, más szokások. Ami másnak megszokott, nekem lehet szokatlan és fordítva. Tolerálni kell a habitusbéli különbségeket és nyitottan állni hozzá. Tanulni lehet ebből is.
12. Más nemzetek ételeinek megismerése – Van sütő a lakhelyünkön és főleg lányok lesznek. Ebből arra következtettem, hogy lesznek alkalmak, amikor használatban lesz az a sütő és akkor én is szeretnék ott lenni és tanulni. Meg aztán én is tudok finomakat főzni, a pörköltjeimnek remélem lesz keletje. A repertoár bővítés pedig mindig jól jön.
13. Programszervezés – Mivel sokféle dolgot csinálunk, szervezni is kell. Szeretek szervezni. Már vannak korábbról szervezési tapasztalataim (pl: Csillagpont – Szálláscsoport; Honismereti Akadémia; Múzeumlátogatók Köre).
14. Környezetbarát életmód elsajátítása – Szeretnék sokat tanulni arról, hogy a saját életembe hogyan tudom minél jobban alkalmazni a környezetkímélő életmódot. Most 2,6 ha-os a ökológiai lábnyomom, ami nagyobb mint ami ténylegesen rám jutna a föld területéből.
15. Megismerni Csíkszeredát és Erdélyt – Egy héten két egybefüggő pihenőnap jár, továbbá egy hónapban két nap szabadság. Ezt az időt Erdély megismerésére szeretném fordatani, sokat látni belőle. Rengeteg kulturális és természeti kincset tartogat.
16. A határon túli magyar irodalom megismerése – Azt az infót hallottam, hogy sok erdélyi kiadó van, akik olyan könyveket is kiadnak, ami Magyarországra nem jut el. Csíkszeredának pedig jól felszerelt magyar nyelvű kötetekkel rendelkező megyei könyvtára van. Hamar tervezek beiratkozni :D

„Csak” ennyi mindent gondoltam. :D Az önkéntesség nem formális tanulás. Nem az iskolapadban ülsz, ahol elmagyarázzák a dolgozatban számonkért tanulnivalót. Készségeket és gyakorlatot szerzünk, ami a későbbi élethez való hozzáállást nagyban befolyásolja. Kb. ezek azok, amiket így elgondolva tanulni fogok. Persze biztos lesznek olyan dolgok, amiket nem látok most előre, mert csak ott derül ki. Ezeket kíváncsian várom.

Motivációim

Mi ösztönzött a jelentkezésre?

Múlik az idő és ez az önkéntes program harminc éves korig elérhető. Még benne vagyok a keretben, de az ember észre se veszi, és elsuhannak a napok, aztán nem akartam ott állni utólag, hogy miért nem vágtam bele. Megláttam a lehetőséget a facebookon és úgy éreztem nekem szól. De miért is?

Az önkéntesség kezdete: ASAP.

ASAP=as soon as possible - amilyen hamar csak lehet, minél hamarabb

Szuper, gondoltam magamban, úgyse akarok hónapokig várni a kiválasztásra és döntésre. A párom támogatott. Tiniként álmodoztam róla, hogy önkénteskedem külföldön, de voltak fontosabb feladatok. Most már nem akarom tovább halogatni.

Az önkéntesség helye: Csíkszereda

Bár a román városnév volt kiírva, de egy kattintásra volt a válasz, hogy melyik településről van szó. Megnéztem a térképen, utánaolvastam a helynek, és tetszett, amit találtam. Az elhelyezkedés, hogy főleg magyarok lakta vidék, hogy rengeteg szép hely van a közelben. Tömegközlekedéssel elérhető, nem kell repülni ahhoz, hogy odajussak nincs túl messze. A barátom el tud jönni meglátogatni, ha fárasztó út vár is rá. A szállások se drágák. A szüleim már jártak ott és jókat meséltek. Tetszett.

A feladat: környezetvédelem

A környezetvédelem valami olyasmi, ami korábban még nem öltött konkrét alakot a fejemben. Vannak környezeti veszélyek, meg sok a szemét, meg kivágjuk a fákat, meg csak egy bolygónk van… Igen, de én mit tehetek? Mint a kezdődő utánajárásban eddig felfedeztem nagyon is sokat! Minden egyén fogyasztása hozzájárul a közöshöz, mert a gazdaság az egyéni fogyasztók döntéseiből áll össze (és itt a közgazdász ismerőseim biztosan jelentősen köhécselni és torok köszörülni kezdenének, hogy hm… hm... azért van más is, de attól most én eltekintek).

Tanulni szeretnék, hogy a tudásomat és tapasztalataimat megoszthassam másokkal és így segítsek. Közvetlenül, ahol éppen vagyok és közvetve, azok révén, akik talán magukkal viszik a következő bevásárláskor a vászonszatyrukat, valamelyik posztom nyomán. Olyan feladat vár rám, amivel tudok azonosulni.

Fejleszthetem az előadói készségemet, új emberekkel ismerkedhetek meg. Gyakorlom az angolt és románul is tanulhatok. Már elkezdtem a román tanulást, még csak pici lépésekkel, de a korábban tanult nyelvek segítenek a logikájának a megértésében. Biztosan könnyebben boldogulok majd egy újlatin nyelvvel, mintha egy szláv nyelvet kezdtem volna tanulni.

Erdélyt fel szeretném fedezni. Gyönyörű hely, rengeteg történelmi emlékkel, múzeummal, kastéllyal, és természeti szépséggel, ami arra vár, hogy a pihenőnapjaimon vonatra/buszra szálljak és szétnézzek.

2020 júliusa messze van még. Lehet, hogy nagyon nehéznek fogom néha találni, hogy ennyire távol vagyok a szeretteimtől. De ez egy olyan lehetőség, amit nem akartam kihagyni. Lehetett volna egy poszt, amit unottan tovább görgetek, de motivációs levél, interjú, szervezés, blog lett belőle. És remények a jövőben.

Indulás előtt

Sokan fújnak a facebookra, de már többször tapasztaltam hasznos mivoltát. Egy Művészettörténeti csoportban megjelent bejegyzésnek hála kerültem be egy Dél-Erdélyt bejáró túrára. Hatalmas élmény volt, igen szerény összegért. Erdélybe pedig beleszerettem, bár azt hittem rövid lesz a kapcsolatunk. Nem így lett.

Két napra a hazaérkezésem után láttam meg a Fiatalok a Vidékért Egyesület facebook csoportjában egy felhívást, amiben az állt, hogy sürgősen keresnek önkéntest Csíkszeredába. Megnyitottam, elolvastam a részleteket és felhívtam a barátomat. Megkérdeztem, hogy mit szól a dologhoz. 10 hónap hosszú idő, eddig is távkapcsolat volt a miénk, de ezután még távabb lenne a kapcsolatunk. Már emlegettem neki korábban is a külföldi önkéntességet, tinikori álmom volt, ami húzodott, hol az egyetem, hol a munka miatt. Viszont most felmondás után vagyok, nincsenek tanulmányi lekötöttségeim, de van egy kapcsolatom, amit nem akarok veszélyeztetni...

 A kedvesem támogatott, legalább olyan lelkes lett mint én. Büszke lenne rám, ha sikerülne és belevágnék. Próbáljam csak meg, ő mellettem áll. 

Leültem és megírtam az angol nyelvű motívációs levelet és önéletrajzot. Aludtam egyet rá, átolvastam és elküldtem. Hamarosan jött a visszajelzés, hogy hétfőre várnak egy skype interjúra. Nagy volt az öröm. A vasárnap délutánom a skype regisztrációval, kamera és hangszoró teszteléssel telt, mivel nem használtam még az oldalt. 

Az interjú magyar nyelven zajlott, jó hangulatban. Nagyképűnek tűnhet, de egy kérdésbe sültem bele, hogy mondjak magamról három rossz tulajdonságot. Kettő jutott eszembe :D Na a barátom mikor elmeséltem neki, jót nevetett ezen és kapásból felsorolt tíz dolgot :D 

Várakozással telt el pár óra, amikor latolgattam az esélyeimet és izgultam. 

Jött az email, enyém a hely! Sikongatás, örömködés, telefonálás a páromnak. A családban viszont nem aratott sikert a hír. Az ő meggyőzésük, hogy ez jó dolog, még most is folyamatban van.

Mi lesz a feladatom?

• Heti szinten Zöld Klub tartása, ahol prezentálunk, csináld magad ötleteket adunk és próbálunk ki; és beszélgetünk.
• Iskolákban tartunk előadásokat a gyerekeknek és próbáljuk őket ráébreszteni a helyzet súlyosságára. 
• Vásárt szervezünk párszor
• Szemétszedési akciókat tartunk és népszerűsítünk
• Roma gyerekeket is próbálunk érzékenyíteni környezetvédelmi kérdésekre

Kik azok a mi? 

Hárman leszünk önkéntesek, de a többiek kiválasztása még tart, róluk nincs hírem.

Na de hogyan is megyek én oda?

Én és a környezetvédelem... Nem tudok sok mindent a dologról. Nem jártam utána. Bár már mozdult bennem nemrég valami: a Pinteresten létrehoztam egy Zero waste táblát, ahová gyűjtögettem a pineket, és bár nem csatlakoztam, mégis érdeklődéssel figyeltem a Moly.hu-n a Két hónap egyszer használatos műanyag nélkül kihívásban résztvevő figyeltjeim tevékenységét. Azóta másik két táblám is van a Pinteresten, Ökolábnyom, Zöld DIY és a Zero waste ötletek táblám is hízik.

Min változtattam?
A laptopomat nem hagyom alvó módban, hanem kikapcsolom. Textilzsebkendőt használok (bár hordok magammal továbbra is papírzsepit egyéb esetekre). A lift helyet lépcsőztem. Igaz, két emeletről volt szó, de annyi túlsúllyal mint ami nekem van erősen liftpárti voltam eddig. Nagyon figyeltem, hogy a vásárláskor vigyek magammal táskát, amibe pakolhatok, ne kelljen műanyagszatyrot venni. Most még ennyi. Valahol el kell kezdeni.

Mit intéztem eddig?
Lett küldő szervezetem a Fiatalok a Vidékért Egyesület, http://www.fve.hu/ akiknek a kiküldési előtti tréningjén részt vettem most csütörtökön Budapesten. Visszavittem a könyvtári könyveim nagy részét. Voltam fogorvosnál, mert a fogfájásnál nincs rosszabb dolog, de rendben vannak a fogaim. Szereztem be gyógyszereket vész esetére. Négy jégeralsóm és öt pár új zoknim van, mert "winter is coming" és Szeredában akár -30 sőt -40 fok is lehet! Már elég sok mindent leleveleztem a fogadó szervezetemmel. Keresgéltem a környezetvédelemmel kapcsolatban tudnivalókat, hasznos ötleteket, DIY ötleteket. Már harmadik napja használom a Duolingot, amivel a román alapokat igyekszem elsajátítani, de töltöttem le más román szótanuló appot is. Angolos videókat nézek, hogy felfrissítsem az angol nyelvtudásom. A többi önkéntessek az angol lesz a közös nyelvem, és a beszéd megy a legnehezebben. Olvasni és hallás után érteni könnyű, viszont a beszéd és az írás fejlesztést igényel. A Facebookon megérdeklődtem az ismerőseimtől, hogy szerintük mit érdemes megnézni Erdélyben. Nézegettem a térképet, a szállásokat, a vonatmenetrendet.

És... megtudakoltam mit kell csinálni, hogy ne egyen meg a medve. Tudom, tudom egy valakinél gyorsabban kell szaladni, csak az a sanda gyanúm, hogy engem mindenki lehagyna. :D

Még sok intéznivaló van, de szerencsére van egy kis időm.