Kijárási tilalom, elfoglaltságaim, hangulatjelentés

Mi a helyzet Romániában?

Romániában közel 800 beteg van, 87.000 felett az otthoni karanténba rendelt ember, 5556-an vannak karanténban. Hozzá pedig 03.25-e szerdától, tehát mától kezdve napközben is kijárási tilalom van. Kaptunk egy rakat román nyelvű hivatalos nyomtatványt, hogyha ki kell menni boltba, gyógyszertárba vagy ebédért a papiros meg a személyink, meg a Care2Travel id card legyen nálunk, ha igazoltatnának. Elég ijesztő.

Jeff, az amerikai önkéntesünk magára vállalta, hogy eljár az ebédért és mindenkinek elhozza. Úgy döntöttem, hogy mivel hetente bevásárolnak nekünk, ha kell valami felírom a bevásárló listára és odaírom, hogy vegyék meg nekem, mert külön kifizetem (ha „luxus” termék). Egyébként meg megállom, nem megyek boltba. Így egyáltalán nem kell kimennem az utcára. Ha nagyon levegőzni szeretnék kimehetek az udvarra. Van egy kis kertje a Care2Travelnek, ha jobb idő lesz, ott is lehet munkálkodni (eddig még sose tűnt vonzó opciónak a kertészkedés, meg tavaszi kerti munkák, de meglepő dolgokat hoz elő a járvány).

Szombaton gyönyörű idő volt, nem bírtam ki, kimentem sétálni akkor, azzal az ürüggyel, hogy kávét veszek. Természetesen zárva volt a kávézó, viszont útközben összefutottam Margittal a mentorommal, ami elég nagy csoda, mert hetente jár be egyszer vásárolni, de akkor is csak jön megy. Kb három méterre álltunk egymástól, úgy beszélgettünk egy 10 percet. Örültem ennek a véletlen találkozásnak. De amúgy nagyon bosszankodtam, hogy tele az utca emberekkel, és hogy csinálni kellene ezzel valamit. Hát csináltak…

A 65 éven felüliek egyáltalán nem mehetnek el otthonról. Mindenki más bevásárolni, gyógyszerért, orvoshoz, vagy családtagot, idősről gondoskodni, meg ami a fő indok, hogy munkába mehet csak. Rendőröket és katonákat vetnek majd be az ellenőrzéshez. A házi karantént elektromos nyomkövetővel ellenőrzik. Biztos vagyok, hogy nem mind a 80 ezer házi karanténost, annyi nyomkövető tuti, hogy nincs a raktárban. Gondolom a problémás eseteket, akik szerint jó ötlet lelógni a boltba.

Mivel foglalkozom?

Megnyílt a Szaktárs szakirodalom adatbázis, ahonnan több könyvet is kinéztem, a 1873-1927 közötti bordélyvilágról olvasok egy albumot épp, ami nagyon tetszik. Ezzel párhuzamosan belekezdtem egy spanyol ünnepekről szólóba, de még van 10-15 mindenképpen olvasós könyv, aminek ebbe az ingyenes 30 napos időszakba jó lenne beférnie. Szombaton kaptam kölcsön három könyvet, egy nagyon kedves erdélyi ismerősömtől. Ide biciklizett, a kapu előtt vártam, és egy kicsit beszélgettünk tisztes távolból. Aztán van még több könyv, amit párhuzamosan olvasok. Befejeztem a nagy sci-fi klasszikus Asimov Én a robot novelláskötetét. Alapvetően nem szoktam sok novellát olvasni, de ez tetszett. Most egy másik sci-fi gyűjteményt is olvasok, ahol az egyik novella egyértelműen az Avatár film ihletője volt. 194 könyvet olvastam eddig az évben, nagy részük gyerekkönyv volt. Idén már márciusra megdőlt az könyvolvasásszám rekordom.

Emellett színeztem, ma lett kész egy tengericsikós színezésem, ami szép aprólékos munka volt. Nagyon sokakkal kezdtem vagy épp folytattam az online beszélgetést, olyanokkal is, akik már hosszú ideje nem kommunikáltam. Közben a berlini filharmónikusok koncertfelvételeit hallgatom, komoly zenét, Dvorákot, Gershwint, Csajkovszkijt új felfedezett Camille Saint-Saëns, neki megkerestem zenéjét youtuben is, hogy visszataláljak hozzá, amikor már nincs az ingyenesség. Végighallgattam Gershwin: Porgy és Bessjét, ami 3 és fél órás. Megnéztem egy dokumentumfilmet a Táborfalvi lő és gyakorlótér állatvilágáról, egyet abból a három magyar dokumentumfilmből, amit ingyenessé tettek nemrég. Vasárnap cirkuszközvetítést néztem.

Az otthoniakkal is beszélek rendszeresen.

A híreket követem, de időlimittel és inkább a világstatisztikát, mint a cikkeket. A statisztika gyorsabban frissül. A hírportálra való fellépés előtt nagy levegőt kell venni, mintha lemerülnék a víz alá. Néha jobb lenne egyáltalán nem olvasni híreket. Mert vannak felkavaró hírek a koronavíruson túl is, amik feldühítenek és lelomboznak. Bár néha van valami szép vagy szívetmelengető elveszik a szomorú és negatív dolgok tengerében.

Aztán a barátommal sokat videócsetelek. Nemrég volt az évfordulónk. Ha nincs a járvány, másfél hetet töltött volna el velem közösen. Így viszont nem tudott jönni és amíg vége nincs az egésznek nem is tud jönni. Fizikailag sem, nemcsak a veszély miatt, mert le vannak zárva a határok.

Mi a helyzet velem?

Taknyos vagyok és kezdődő torokgyulladásom van, de majd elmúlik, ebben a változó időben szedhettem össze. Lázam nincs és fáradékony sem lettem, úgyhogy nem aggódom miatta. Lelkileg nagyjából rendben vagyok. Amikor ki kellett mennem hétfőn ebédért akkor mondjuk pont nem, mert pánikroham kerülgetett. Az a nehezen levegőtkapós fajta. Menetközben végig beszéltem a barátommal, aki próbált nyugtatni és valamennyire sikerült is neki. Azóta egy panaszszó nélkül vagyok bent és örülök, hogy nem kell elhagynom a házat. A lakásban biztonságban érzem magam, ami lehet, hogy illúzió, de megnyugtató illúzió.

Lefoglalom magam a tevékenységekkel, rengeteg lehetőséget nyújt az online világ. A szorongás, néha rám tör, de az időnagyobb részében elvagyok.