Járvány

Járvány, miegymás

Rájár a rúd a világra. Kicsiben indult, világjárvány lett. Megérezzük, bezártak az iskolák, pedig ezen a héten akartuk elkezdeni az előadásokat. Moziba akartunk menni szerdán, de a mozik már nem nyithattak ki. Nincsenek nyitva a színházak, múzeumok, uszodák, a sportrendezvények zártkapusak.

99 főnél nem lehet nagyobb beltéri rendezvényt tartani. Hallottam, hogy otthon a Könyvfesztivál is elmarad, de még számtalan másik is. Az egyetemek egymás után zárnak, be Csíkszeredában a Sapientia se nyitott ki már tegnap. Az öcsém Magyarországon röviddel a hétvégi egyetemre indulása kapta a hírt, hogy ne menjen. Megspórolta az útiköltséget. Romániában az iskolák és óvodák is zárva vannak, beszéltem egy végzős középiskolással és nem örülnek neki. Attól tartanak, hogy nem tudnak felkészülni az érettségire, vagy eltolják a nagy megmérettetést. Ami most elveszik a tanévből, az nyáron lesz hozzácsapva.

Két olasz önkéntesünk van, de az ő családjuk jól van. Nem könnyű nekik sem, mindketten az északi régióból jöttek, ahol a legsúlyosabb a helyzet. De egész Olaszország most karantén alatt van. #iorestoacasa. #andratuttobene Maradjatok otthon és minden rendben van, vagyis legalábbis lesz. Ez az olaszok üzenete.

A 23-i héten tavaszi tábort tart a Care2Travel. Alapvetően nekünk nem lett volna dolgunk vele, most felkértek minket, hogy tartsunk meg az előadást az 5-8. osztályos diákoknak és utána még három 1-1 órás workshopot. Most ötleteltünk, készítettünk a foglalkozásokra mintadarabokat, dolgozunk. Megjöttek az Europian Solidarity Corps feliratos ruháink, a póló, a melegítőfelső és a vászonszatyor. Örülök, mert pont jók rám.

Szerdán nagyon rosszul éreztem magam. Március 20-tól lesz itt a barátom. HA lehet. Hallottam Magyarországon a határmizériát és az egyébként se alacsony szorongásindexem a plafonra ugrott és ki is rúgta azt. Mert attól félek, hogy nem láthatom, nem fogják átengedni a román határon, pedig nagyon nagyon várom, hogy jöjjön. Megkérdeztem, hogy szerinte önző vagyok-e, mert látni akarom és az utazás veszélyes lehet. Azt mondta csak akkor, ha ő is önző, mert ő is látni akar és nem érdekli, hogy veszélyes.  

Segített, hogy szerdán elmentem az angolklubba. Először mindenki úgy ült le, hogy egy-egy hely kimaradt az emberek között. Utána oldódott a helyzet és közelebb ültünk egymáshoz. Elfoglaltam magam és megkönnyebbültem, pedig a tömeghisztéria volt a téma. Mégis jó volt, mert kihúzott a gondolatspirálból.

Most két napig megpróbálok nem nézni híreket. Talán segít. Talán jobb, mint óránként megnézni a statisztikákat hányezer új beteg van és hány száz új halott. Az agyam ezen pörög és rosszul aludtam már második éjszaka. Tizenegy körül aludtam el és félnégytől fent vagyok és hajnalban inkább hajat mostam, mert nem tudtam visszaaludni.

Kicsit lesokkolódtam, amikor az irodába bejött egy maszkos gumikesztyűs csomagkiszállító. Nem tudom, hogy csak önmegnyugtatásra, vagy kötelezővé tették nekik. 

A kollégáktól a Care2Travelnél azt a tippet kaptam, hogy foglaljam el magam, és az angol klub azt mutatja ez tényleg segít. Úgyhogy még többet fogok olvasni. Eddig is szinte minden nap mentem könyvtárba. A gyerekkönyv hullám után, most a természettudományos könyveket olvasom. Ismeretterjesztőket. De lehet, hogy mindennek vége lesz. Bezár a könyvtár is.