Már látni a végét...

Ezek tengeri sünök egy barátnőmtől kapott kedvenc színezőmből. Mert segít ellazulni :)

Már látni a végét

No sajnos még nem a járvány végét, hanem csak a kijárási tilalom végét. Ami inkább csak korlátozás annyi extrával, hogyha bárhova menni akarsz, akkor ki kell tölteni hozzá egy nyomtatott papírt, hogy honnan jössz, hova akarsz menni, meg minek. Felsorolt okokból lehet csak útra kelni. Ez az én esetemben a három percnyire lévő boltot jelenti, vagy az áprilisi szégyenletes összesen 4 km-nyi mozgás utána májusban a parkba kijárást „egészségügyi sétára”. 

A kijárási tilalom és hatása a mozgásomra

Itt nagy hasznát veszem annak a képességemnek, hogy megtanultam járás közben olvasni. A napi mozgás igényemet a parkkör teszi ki, most már megerősödve ez akár 2 km-nyi sétát is jelentett, azaz három parkkört. Illetve a parkon belüli mászkálást, mert azért sokkal szebb a fák között a zöldben kacskaringózni.

De mit csinálunk a home office alatt?

Két videót készítettünk el, a harmadikhoz felvettük, ami kell és a szerkesztés van hátra. Közben az előző két videóhoz lett feladatlap, és Kahoot játék is. A feladatlap nekem jelent kihívást, mivel én javítom őket, eddig 35 érkezett be. Örülnék, ha csak annyit kellene írnom, hogy „gratulálok, minden válaszod helyes” de szinte mindben lett javítanivaló. Emellett a facebook oldalunkra Francesco cikkeket keres és napi kettőt megoszt, Davide pedig upcycling projekteket készít, ami aztán vagy megüti a mércét és akkor kikerül a blogunkra, vagy ha nem, akkor nem. Néha egészen jó dolgok kerülnek ki a keze alól.

Az étterem, ahonnan hozzuk hétközben az ebédünket továbbra is nyitva van, általában Jeff (néha Francesco) elmegy az ebédünkért és dobozban hazaszállítja. Helyben nem lehet fogyasztani semmit. A takarítóhölgy mivel idős és nem is a városban lakik most nem jár, úgyhogy munkamegosztás van, pl. a szemetet én viszem le a lánykonyhában, a komposztot meg Francesco.

Mit csinálok a szabadidőmben?

Tavasz van, Központi Park

Olvasok. Rengeteget, mert bőven vannak talált könyveim és befejeztem minden könyvtári könyvet. Aztán vannak a reggeli és esti meditatív nyújtásaim természet hangokra, mint a madárcsicsergés vagy vízcsobogás. Kellemes napindító és napzáró tevékenység. Miközben Book haul videókat nézek, azaz, hogy egy-egy videóblogger milyen könyveket vett meg színezni szoktam. Megcsináltam nagyjából egy online tanfolyamot, de sajnos nem végig pedig érdekes volt. Sokat használom a moly.hu-t, egyre jobban a közösség részévé válok, hozzászólok a dolgokhoz és posztolok is, amit ott karcoknak hívnak. Meg elkészült a moly.hu online folyóiratába a rovatom. Határontúli magyar irodalom témában gyűjtöm a tagok tartalmait, amihez átvezető szövegeket írok. Még novemberben jött a felkérés, azóta ez a harmadik rovatom, mert kéthavonta jelenik meg. Cserébe pro tagságot kapok, egyébként önkéntes munka, de élvezem, úgyhogy lehet, hogy a hazamenetelem után is folytatni fogom. Még akkor is, ha igazából én se olvasok túlzottan határontúli irodalmat, ettől függetlenül utána tudok nézni és a későbbiekben akár olvasássá is válhat a megszerzett tudás. Ebben a hónapban a felvidéki írókról írtam a csehszlovák időkben.

Konyhai kreativkodás

Néha próbálkozom főzéssel is. Kreatívan állok hozzá, nem zavartatom magamat holmi receptekkel. Vagyis néha van ilyen kedvem, azért többnyire csak követek valamilyen receptet. Ez itt maradék roston csirkemellből, tejszínből és sajtból készült. Illetve a paradicsomot krémsajttal töltöttem, spenótot raktam bele, és sajttal szórtam meg a tetejét. A paradicsom nem lett túl finom, viszont a tejszíns-sajtos-csirkemellel már kísérleteztem másodjára is, mert finom lett. Még kell rajta tökéletesíteni, de azt hiszem ez a saját recepteknek a születési módja :) 

A naplóm <3

Szoktam naplót írni. Elég sokat, mert kikapcsol és segít rendezni a gondolataimat, és szórakoztat is. Meg talán egy kicsit grafomán is vagyok. Szeretek írni. 

Borsodi Molyklub Online Találkozó

Akkor most májusban indultak a parkbani sétáim. Az online világban tartom a kapcsolatot a barátaimmal. Két barátnőmmel filmklubot indítottunk, közösen választunk filmeket (meséket) megnézzük aztán beszélgetünk róla. Borsodi Molyklub alkalom is volt kétszer, aminek örültem, mert egyébként nem tudtam volna részt venni rajtuk.

Meg videocsetelek rengeteget a barátommal. Már 5 hónapja nem találkoztunk, amit néha nehezen viselek, de jó, mert mindig találunk közös témát, nem távolodtunk el egymástól. Persze hiányzik és várjuk már, hogy tudjuk egymást látni.

Anyukám is jönne már látogatóba, de amíg a határátlépést 14 napnyi karantén követi, addig persze nem jöhet.