Megérkeztem - Én itt itthon vagyok

Megérkeztem!

Hosszú volt az út, de végül ideértem és a Care2Traveltől Niki és Péter várt rám kocsival, amiért nagyon hálás voltam. Rövidkocsi út után elértük a szállást, ahol még köszöntem a két társamnak Gustavonal és Davidének. Ezután kb bedőltem az ágyba és aludtam, mivel már majdnem éjfél volt.

Vasárnap

7:00 körül ébredtem fel, és elpakoltam a holmim. Egy négyágyas szobában egyedül vagyok, ami jó, mert minden lehetséges szekrényt belaktam. Nem volt ételem, de gondoltam szerencsét próbálok a konyhában. Átvágtam a többiek szobáján, jó korán. Utána már inkább körbe mentem a többi visszatérésemkor, hogy ne zavarjam az alvókat. Van egy bejárat, ahol külön meg lehet közelíteni a szobám.

Van egy közös hűtő, amiben volt joghurt, beleszórtam némi müzlit, és egy szezámmagos teasütit is ettem hozzá. Egy mandarinnal egészítettem ki a reggelimet még (mint kiderült valaki másé volt, amiért égett a fejem, nem figyeltem, hogy felirat van a kosáron, amiben volt).

Ezután jóllakva visszafeküdtem még egy órát aludni :D

A második felébredésem után a konyhában csatlakoztam a két új-zélandi lányhoz, akik nagyon kedvesek voltak, beszélgettünk egy kicsit. Később volt egy általános tájékoztató. Amint vége lett fogtam magam és elmentem sétálni.

Városnézés

Szép napos idő volt, bár kicsit hűvös. Találomra indultam el balra, és megtaláltam a Mikó-várat, ami a helyi múzeum. Néztem a boltokat, éttermeket, hallgattam hogy beszélnek körülöttem (többnyire magyarul) figyeltem, hogy mindenütt kétnyelvűek a feliratok és általában a magyar van előbb. Tettem egy kis kört fotózgattam, hogy majd az ismerősöknek is megtudjam mutatni, hol jártam. Aztán a nagy fényképezésben nem néztem a lábam elé és jól lehorzsoltam a térdem alatt a bőrt. Felgyógyulásom elősegítendő (és hogy megünnepeljem a megérkezésem) elsántikáltam a pár méterre lévő cukrászdába. A Novák cukrászda nagyon hangulatos hely, magyar rádió szól, az eladók is magyarul köszöntek, szolgáltak ki. Mivel nem tudtam választani kétféle sütit is kértem, mellé pedig egy tejeskávét. Rendkívül finom volt a málnás vaníliás szelet és gyümölcsöskosárka, de a kávé erős és kesernyés.

Ki volt tév ingyenes programfüzet, amiben szinte minden napra találtam programot magamnak. Koncertet, előadást, olvasókört, könyvbemutatót, néptánc gálaműsort… Holnap jegypénztár, aztán csak fussam lejből :D

Miután vagy két órát elüldögéltem ott, már lábfájás nélkül mentem tovább, ezúttal a másik irányba. A boltban vettem puffasztott kukoricát. Van egy kis park, gyerekek játszottak, bicikliztek, sétálgattak. Láttam a művelődési házat, a főteret. És a főtéren bőgtem egy sort. Nem a szocialista épületek hatottak meg ennyire, hanem hogy igazából én itt itthon vagyok. Lehet, hogy többszáz kilométerre az otthonomtól és mégis… És ez egy olyan nagy érzés, amitől könnyezni kezdek, mert szétfeszít. Majd egy évszázada volt Trianon, de nem hiszem, hogy valaha beheged teljesen a seb, amit okozott.

Mentem még egy kicsit tovább, megakartam keresni a Kájoni Megyei Könyvtárat. Ezután pedig végül hazaindultam a szállásra.

Csíkszereda

Tetszik a város, hogy a központban van a szállás, minden sétatávolságra. A Care2Travel szervezet tagjai és a többi önkéntes is szimpatikus és segítőkész. Az angolt értem, és bár néha megakadok a beszédben, de ki tudom fejezni, amit akarok. Aztán ez majd úgyis fejlődik és könnyebb lesz. A román pedig ismerős, olyan mintha már tanultam volna, pedig csak a latin, olasz, spanyol miatt érzem így. A román emberek beszédét még nem tudom követni, de a köszönés már megy. A kétnyelvű feliratok sokat segítenek, igyekszem memorizálni a szavakat. Az időjárás kegyes volt, nem szakadó esőben láttam először a várost, hanem

napsütésben. Jó lesz ez… Én itt itthon vagyok.