Felfedezések

Látkép a Kissomlyóról

Újra lehet menni

Május 15-e óta lehet nyilatkozat nélkül mozogni, aminek hála több helyre eljutottam. Egyelőre még a tömegközlekedés bevonása nélkül. Május 16-án kisétáltam Csíksomlyóra, mert meg akartam kóstolni a borvizet és megnézni Somlyót. Fodor Sándor Tíz üveg borvíz könyve, annyiról szól, hogy az író hazautazik a szüleihez és az Apjával elmennek borvízért és közben visszaemlékezik a látott házak láttán a múltra. Én útikönyvnek használtam és tényleg lehetett is.

 

Csíksomlyóra összesen 9 km-t gyalogoltam, ebben benne volt egy visszafordulás is. A Kegytemplomot nyitva találtam, úgyhogy tudtam imádkozni bent és a borvíztől visszafelé azt is felfedeztem, hogy a Mária szoborhoz fel lehet menni egy kis lépcsőn az oltár mögött és meglehet érinteni. Hatalmas élmény volt! Van, aki száz kilométerekről jön ide, én 9 km-es zarándoklatot tettem, de azt hiszem az is ér, nemcsak a hosszú.

 

A borvíz nem ízlett, pedig szerettem volna szeretni. Azért hoztam belőle haza, de végül nem ittam meg. A borvíz közelében van a Barátok feredője, ahova a zsombékos terület felett pallókon lehet eljutni. Elszomorodtam, ahogy megláttam a sárga bugyogó víz környezetét. Szemetes volt és lehangoló.

 

A Kissomlyó hívogatott, úgyhogy egy kicsit felkapaszkodtam a meredek oldalán, de nem mentem el a fákig, csak leültem a fűbe és néztem a csodálatos tájat.

 

Nagyon kivoltam purcanva mire hazaértem, az állóképességem lecsökkent, amit elhatároztam, hogy több mozgással megpróbálok visszaszedni.

 

Vihar előtt május 17-én

Önkéntesség az önkéntességben

Hétközben kisebb sétákat tettem. Péntek éjszaka 22:30-kor jött egy kedves helyi barátnőmtől a meghívás, hogy lehetne menni takarítani és rendbe tenni a Feredő környékét, holnap 9:30-tól, lenne-e kedvem menni? Mondtam, hogy persze ott leszek, de akkor elköszönök, mert oda ki is kell sétálni. Úgyhogy reggel időben keltem és röpke 2 km-es séta után már ott is voltam, ami 1 órába telt (két pihenővel). Ott Enikővel közösen a pallók ellenőrzését végeztük, 74 db problémásat találtunk, egy beszakadt alattam, de nem lett bajom, óvatosan jártam. Közben a füvet is tépkedtük a pallórésekből. Mikor ezzel végeztünk, szemeteszsákot ragadtam, ami félig megtelt, mire végeztem a sárga víz közvetlen közelével. Energiaitalos dobozok, üditőital, rengeteg cigicsikk, de még egy óvszeres csomagolóanyag is került elő…

 

Végezetül besegítettem a levágott fű kocsira hordásában is, miután a pallók környékét is leellenőriztem és onnan is összeszedtem némi szemetet. Az kupacokba gereblyézett füvet, nagy fakosarakban hordtuk az utánfutós kocsira, ami elvitte komposztálni.

 

Közben beszélgettünk Enikővel, addig-addig, amíg meghívott magához kipróbálni a varrógépét.

 

Varrástanulás

Enikőtől tanulok varrni, eddig három kedden mentem el hozzá. Kipróbálhattam a varrógépét, egy másik alkalommal textilzsákocskát készítettünk, legutoljára pedig öltéseket gyakoroltunk (láncöltés, nyitott láncöltés, keresztszem, keresztszem extrával). Hímzőrámát kaptam, előkészítettem az anyagot, amin varrtam, bele a hímzőrámába és akkor próbálgattam. Enikő három évet tanult varrni, van egy kis varró vállalkozása a Stafírung, nagyon ügyes és jó tanár, aki sokat biztat és dicsér is. Biciklivel lehet kijutni hozzá, mert a városszélén lakik. Oda-vissza ez nekem 6,3 km-es bicikli túra volt, 2 pihenővel és egy biciklitől feltört hátsóval utána. Beestem az ágyba és örültem, hogy élek és még napokig megéreztem a túrát, de ez nem szegte a kedvemet.

 

Szoborkereső kalandok

Mivel Csíkszeredában rengeteg szobor van, ezért több napra elosztva párat megkerestem. Voltam a Mikó-várnál található Petőfi szobornál, amely egy igen akrobatikus lelkes forradalmárt ábrázol, de a Gál Sándor szobrot is megkerestem, ami a főtér közelében van. Világháborús emlékművet is találtam és ismeretlen utcákat fedeztem fel.

 

Csíkzsögöd

Újabb bicikliútra vállalkoztam. Csíkzsögödre, ami Csíkszereda városrésze. Ez is pont 6,3 km-es túra lett. Végig bicikliúton mehettem és szerencsém volt, mert a zsögödi templomban takarítottak, ezért bejuthattam megnézni a belsejét. A Nagy Imre Galéria zárva van, de remélem eljutok majd oda az itt tartózkodásom idején.

 

Az 500 éves hárs és az erődtemplom 

Csíkszentlélek 5 km-re van a várostól és én erődtemplomot szerettem volna nézni, úgyhogy odafelé vettem az irányt. Bicajjal mentem és a folyamatos emelkedőn tekerve vagy épp tolva a biciklit azt tartotta bennem a lelket, hogy visszafelé ez lejtő lesz, ahol gurulni tudok majd. Végül két pihenővel eljutottam a templomhoz és a hárs árnyékában telepedtem le. A kilátást nézve csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire mázlista vagyok, hogy itt lehetek. Az egész út 12 kilométer volt. Visszafelé könnyebb volt, mert a városhatárig szinte tekerés nélkül visszatudtam gurulni, ami hatalmas könnyebbség jelentett. Megerősödtem a sok tekeréstől, mert a legutóbbi varrásra mentem, pihenés nélkül el tudtam tekerni a városszélére. Erre pedig nagyon büszke vagyok.

500 éves hárs

 

Erődtemplom

 

Visszatekintés és merengés

Olyan rengeteg mindent adott ez az önkéntesség és lassan vége. Erdély nem hiszem, hogy valaha el fog teljesen engedni, már biztos, hogy vissza-vissza fogok jönni, mert megszerettem és a része lettem. Az első szétnézés napjától azt éreztem, hogy én itt itthon vagyok. Körülöttem szinte csak magyar beszéd hallatszik, a boltokban magyarul szolgálnak ki, magyar zene szól…Ez az otthonom ugyanúgy, mint Magyarország. Ez rengeteget segített az elején, hogy ne legyen honvágyam. Aztán hazamentem karácsonyozni, és miután visszajöttem kb. két hétig borzalmasan éreztem magam. Magányosnak, hiányzott a családom, a barátaim, a párom és végtelenül hosszúnak tűnt az az idő, amit még itt töltök. De szerencsére elmúlt, és azóta nem is tért vissza ez a rettenetes mélypont. A kijárási korlátozás alatt kihasználtam az időt az önfejlesztésre és a pihenésre, de a munka is jólment, készültek videók, formok és jöttek is az eredmények. Az egyik formot eddig 103-an töltötték ki, de a másik kettőnek is 70 körüli a kitöltöttsége. A videóknak 500 körüli megtekintése van. Úgy érzem hatással vagyok és van értelme az itt létemnek, hasznos lehetek a közösségnek. Nem úgy, mint ahogy eredetileg terveztük, de még így is vannak eredmények. Elégedett vagyok az én és Francesco munkájával. Davide egy másik lapra tartozik, de vele nem akarok részletesebben foglalkozni legyen elég annyi, hogy nehéz eset.  

 

A barátomat több mint féléve nem láttam, és kétséges, hogy mikor tud jönni vagy tud-e jönni egyáltalán, mert még mindig van a 14 napos karantén szabály a beutazóknak és semmilyen tömegközlekedés nincs az országok közt (leellenőriztem). Őszintén remélem, hogy tud jönni, de ha nem akkor az a két hónap már nem olyan sok, kibírom. Sikeresen kezeljük a nehézséget, amit a távolság jelent és kitartunk. De attól még nehéz.

 

De mindennel együtt: Jó döntés volt idejönni! Rengeteget tanultam és tapasztaltam. Hálás vagyok a lehetőségért, és jó, hogy még nincs vége, még van egy kis időm.